Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

becézett. Komáromi János néhány találkozás után a diákszerelmesek félénkségét levetkőzve, huszáros bátorsággal megkérte Irénke kezét, 1912 áprilisában, de az apa azt mondta, csak akkor adja hozzá a lányát, ha a jogi diplomával jelentkezik. A szerelmes poéta a „Hej, iharosi öreg erdő" c. versében azonban lírai lágysággal tovább szövögeti kettőjük viszonyát. 1912. október 1-től, mint önkéntesnek egy évre be kellett vo­nulnia a tiroli második császárvadász ezredbe. A bevonulásról ,,Az ős­diák" c. művében emlékezik meg. Komáromi azért választotta a tiroli ezredet — amely akkor Bozenben állomásozott —, hogy jól megtanul­jon németül. Tirol vadregényes tájain a zúgó Talfer folyó partján szí­vesen sétálgatott. Az író-önkéntes mintegy negyven magyar fiúval szol­gált együtt. Ezredében diákos humora és közvetlen baráti modora miatt rendkívül kedvelték. A nagyobb hadgyakorlatok alatt elfáradt társait mindig felvidította szellemes, ötletes tréfáival. Egy 1935. május 1-én kelt levelében beszámolt arról, hogyan barátkozott a német szóval. Az első német nyelvű „kalandban" Rácz Gyula önkéntes társával együtt vett részt. „Miután belebújtunk az angyalbőrbe, az, első vasárnap dél­utánra kértünk ketten kimenőt. Laktanyánk Griesben volt, a zúgó Tal­fer folyócska túlsó partján, ahonnét áthaladva a Talfer hídján, átlép­tünk Bozenba, Alig tettünk pár lépést, amikor Rácz Gyuszi felütötte az orrát: „Hát ez meg mi a csoda?" Tudniillik a Talfer partjához közeleső egyik ormótlan épület hom­lokán ezt olvastuk: „Schlachthaus". Nos ... itt akadtunk meg először a német nyelvvel! Annyit tud­tunk már, hogy a „Schlacht" csatát jelent, a Haus annyit, mint ház. Tanácstalanul néztem rá Gyuszi pajtásra. . . . Csataház ... Az! bólintott rá komolyan Rácz Gyula. Sokszor kellett kivonulni a gyakorlótérre, még többször húzta vállunkat a bornyú, amire megtanultuk, hogy „Vágóhídról" van szó itten, semmi másról". A „Budapesti Hírlap"-tól a katonai szolgálata alatt is rendesen megkapta a fizetését és ezért komolyabb összeggel rendelkezett mindig. 1913. április 23-án a sikertelen leánykérés évfordulójára „Icusnak" cím­mel verset írt Bozenben, amelyben humoros, csipkelődő hangon emlé­kezik a leánykérésre. 1913 októberében búcsút mond Talfer partjának és hazajön. A fenséges szép Tirol, a környezetváltozás sem tudta feled­tetni vele Soltész Irén képét, s ez a mély, igazi szerelem a nagy távol­ság ellenére is mégjobban meggy ökeredzett, s mindkettőjükben oltha­tatlan lánggal tüzelt. 1913 karácsonyán a szülök beleegyezésével meg is tartották az eljegyzést Legenéyén. Az eljegyzés óta szinte minden vasár­napját Legényén töltötte az író, akinek írásai még gyakrabban jelentek meg a „Budapesti Hírlap"-ban. Néha meglátogatta apját is, aki Nagy­mihályba költözött, és másodszor is megnősült. Az írói sikerektől felbá­torodott Komáromi, sürgette már az esküvő napját is, amelyet végre ki is tűztek. Másik öröm is éri az írót, ugyanis 1914. július 23-án jelent meg újabb tárcája a Budapesti Hírlap-ban „Koczák indulása" címmel. „Rá tíz nap múlva indultam Tirol felé". [15] (Naplója.) Komáromi nem sokáig élvezhette az írói sikereit és a mélyben gyökeredző, kristálytisz­278

Next

/
Thumbnails
Contents