Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

Ezeknek a verseknek nincs különösebb mondanivalójuk, csak színes, hangulatos képet festenek az ifjúság sajátságos, bohó világáról. Komáromi 1909-ben írt néhány verset az iskolai órák izgalmáról, és néhány tanárról is merészkedett humoreszkszerű verset fabrikálni. A „Dicsőítő óda B. F.-hez" c. versében annak örvendezik, hogy végre megértette a logika óra magyarázatát. „Ad Fercorem Bodnár"-ban pedig a tornaóráról ad humoros képsorozatot. A versek többsége díjat is nyert az önképzőkör pályázatán. Az 1908—1909-es tanévben hetedikes korában a tanári kar javaslata alapján a kissé idegenül hangzó nevét Komár Jánost Komáromi Jánosra változtatja. A névváltozással kapcsolatos összes hatósági ügyrendezést az iskola eszközli. A dolgozatomban eddig is szándékosan a Komáromi nevet- használtam — jóllehet a Komár név lett volna a névtörténethű —, de sok félreértésre adhatott volna alkalmat, ugyanakkor lényegileg a Komáromi név használata semmi lényeges változtatást nem kívánt az eddigi életrajzban, s nem eredményezett történelmietlenséget. Az 1909—1910-es tanévben Komáromi János utolsóéves véndiákja lett a kollégiumnak. Ez az év is tobzódott a sikerekben. 1910. április 17-én Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileuma alkalmából nagy tetszés közepette olvasta fel saját humoreszkjét: „Látogatás Mikszáth Kálmánnál" címmel. Az irodalmi sikerek mellé felsorakoztak a gyorsírói versenyeken 1910-ben elért szép eredményei. Komáromi János azonban nem hagyta magát elvakíttatni attól, hogy a kollégium bőkezűen szórja rá a babérait, hanem már készülődött komolyan az érettségi vizsgákra is. Mindenki, aki személyesen látta őt diákkorában, úgy emlékszik rá, mint a szerénység, udvariasság és tisztesség élő mintaképére. Csupán egy pikánsabb, kissé szokatlan tettére emlékszik vissza Deák Géza rajztanár özvegye. VIII.-os korában Gál István teológus hallgatótól kölcsönkérte a zsakettjét egy mulatságra, és mámoros hangulatában a visszakívánkozó bor ezer színével tarkította meg a kölcsönvett zsakettet. Mindezt azzal tetézte, hogy még csak bocsánatot sem kért a teológustól. Ez a kis kisiklás azonban egyedülálló volt, s feledtette az év végi siker. 1910 nyarán ismét tiszta jeles lett a bizonyítványa, és az önképzőkörben a „legjobb vers" első díját 10 koronát, és a „legjobb próza" első díjának felét, 5 koronát nyerte el. A Kollener-alapítványból, mint a költészettanban a legjártasabb, 58 korona 72 fillért kapott. Az érettségin sem okozott csalódást az ifjú poéta-író. Jelesen érettségizett. Irodalomból „az 1850-es évek költészetének főbb jellemvonásai" volt a kitűzött téma, amelyet a hozzáfűzött rangos várakozáson felül oldott meg. A szóbeli érettségi napján délután lezajlott évzáró iskolai tornaversenyen Nóvák Sándor és Deák Géza tanárok is élénken tárgyalták Komáromi ragyogó érettségijét. Az ifjú írópalánta az „Epilógus" c. versével búcsúzott Pataktól és a kollégiumtól, amelyben arról ír, hogy úgy érzi, hogy nem is tud elszakadni az ifjúkora varázslatosan szép élményeinek színhelyétől. A gimnázium befejezése után lezárult életének egy szakasza, egy élményekben, ismeretszerzésben, őszinte emberi érzések gyűjtésében gazdag korszak. A sárospataki évek kitörölhetetlen nyomot hagytak Komáromi lelkében, s a későbbi életútja során, mikor hagyta magát elvakítani va276