Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

Szinte nap mint nap jelennek meg újabb és újabb tanulmányok, amelyek mintegy újrateremtik előttünk a régi idők műveit, és újabb szépségeket, örökérvényű tanulságokat, emberi mélységeket csillantanak fel a marxista esztétika tükrében. Határozottan állást foglalnak a műveik tartalmi és formai szépségei mellett, de nem kendőzik el a művek gyengéit, negatívumait sem, és bátran, őszintén értékelik az írók progresszív életpályáját, haladó életművét, vagy rámutatnak egyes írók osztálykorlátaira és műveikben megbúvó retrográd eszmékre. Jelen tanulmányom egy kisebb állomás kíván lenni azon az úton, melyen a marxista kritika halad, és dolgozatommal egyrészt ezt a hosszú utat szeretném egy új kis megállóval színesíteni, másrészt egy új írót, Komáromi Jánost szeretném a marxista esztétika fényében bemutatni. Komáromi János emberi és írói képét próbálom megrajzolni minden jó tulajdonságával, erényével, hibáival és korlátaival együtt. Igyekszem hűen ábrázolni a kort, amelyben élt, és ráérezni arra, hogy milyen momentumok vitték ezt a nincstelen, szegénységből sarjadzott művészt a szélsőségek útjára. Komáromi János élete és művészete nagy emberi tanulságokat és ugyanakkor nagy emberi figyelmeztetéseket is tartalmaz, s megpróbálom a követendő és az elítélendő eszmék képeit külön tükörbe vetíteni, hogy szembetűnő összehasonlítást tehessünk Komáromi művészetének mindkét oldaláról. Komáromi János élete Komáromi János 1890. december 22-én született Málcán. Málca és környéke rendkívül szegény vidék volt, az a monda járta a köztudatot, hogy itt az emberek kétszer ettek kenyeret egy évben: húsvétkor és karácsonykor. A hús számukra a távoli, elérhetetlen csoda fogalmával volt szinte egyenlő. A mostoha életkörülmények, a vérlázító szegénység ellensúlyozása volt talán az a körülmény, hogy a természet gazdag pompájával, fenséges szépségével vette körül ezeket a nyomorgó felvidéki embereket. A gazdag és a szegény ember sorsa között lévő engesztelhetetlen és kibékíthetetlen ellentétet példázza talán e tájnak sajátságos éles törést mutató domborzata is. Berényi László: „Komáromi János, az író" c. cikkében így ír: „Ennek a vidéknek természeti sajátosságait a végletek találkozása alakítja ki. Itt simul az Alföld végtelen síksága, a Kárpátok dombossá szelídülő lábához. Ellentétes végletek jellemzik itt az időjárást is: nyáron idáig ér az alföldi puszták forró lihegése, télen pedig itt tart pihenőt a nagy orosz tavak felől menekvő jeges zimankó. E szép vidéket a Labore, Latorca, Ung, Ondava és a Tapoly szegélyezi és e kis folyócskák ölelkezéséből támad életre a vidék uralkodó vize, a Bodrog". [1] A Bodrog-part sok bájos élménnyel színesítette a kis Komáromi életét. Az író a tájat őrizte meg legjobban a szívében. „Mert e táj elmondhatatlanul szép! Észak felől a VihorlátGutin és a Beszkidek lánca szegi be a láthatárt, nyugati irányból odáig látszanak a kassai hegyek, délnyugat felől az újhelyi Sátor-hegyek 270