Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Légrády Gyula: Az antonimia és szerepe az orosz nyelvben

AZ ANTONIMIA ÉS SZEREPE AZ OROSZ NYELVBEN Dr. LÉGRADY GYULA A gondolatok sokfélesége és az érzelmek változatossága olyan hajlékony nyelvi adottságot kíván, amely alkalmas e tartalmi gazdagság kifejezésére. Az értelmi, az érzelmi vagy az akarati megnyilvánulásokat a nyelv akkor tolmácsolja kifejezően, ha a beszélő minél nagyobb szókinccsel rendelkezik, és szellemi, valamint nyelvi kulturáltságánál fogva minél találóbban, pontosabban választja ki a szükséges szót vagy kifejezést, illetőleg minél helyesebben alkotja meg a szókapcsolatokat. Találóan állapítja meg erre vonatkozóan Nagy J. Béla a Nyelvhelyességi babonák című cikkében: „Aki ír, annak pontosan kell tudnia a szavak jelentését és hangulatát, vagyis azt, hogy miféle érzelmi mellékzönge kapcsolódik hozzájuk. Csupán így találhatjuk el, hogy a tárgy, az alkalom, a cél, a műfaj szerint mikor melyik a legjobban odaillő szó. De mivel mondatokban beszélünk és mondatokat írunk, a szóhasználat helyességén kívül a mondatformákra is gondot kell fordítani" [1]. A helyes és szép stílus nemcsak az egyén lexikai, stílusbeli képzettségének, tudásának függvénye, de meghatározó e tekintetben magának a népnyelvnek a fejlettsége is. Az írók és költők stílusgazdagságának igazi alapja a szavakban, kifejezésekben, szerkezeti fordulatokban gazdag népnyelv. A stílus készletéből a nyelvi eszközök kiválasztását, a stílus változatosságát a beszélő vagy az író szándéka, célja is befolyásolja. Helyes megállapítást olvashatunk a stílus szerepét illetően Fábián—Szathmári—Terestyéni által szerkesztett A magyar stilisztika vázlatában: „A nyelvi stílusok a bennük felhasználásra kerülő szókészleti, frazeológiai és mondattani eszközök minőségétől, érzelmi-hangulati értékeitől függően különböző stílusárnyalatokat ölthetnek fel alapvető funkciójuk megváltoztatása nélkül" [2]. A jelen dolgozat a stílus eszközei közül csupán az antonimia és a hozzákapcsolódó fogalmak kifejtésének és az orosz nyelv területén való alkalmazási körének szentel figyelmet. E kérdés azért tarthat tárgyalásra igényt, mert az antonimia orosz nyelvi szerepéről összefoglalóan, kerek egységben — orosz nyelvi munkák fordításán kívül — magyar szerző még nem írt. A dolgozat — szűk kereténél fogva — nem törekszik teljességre. A cél inkább annak érzékeltetése, hogy példák segítségével feltáruljanak az orosz antonimia, antonimák és az antitézisek gazdag előfordulási lehetőségei. 17 257