Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Szláv elemek a jiddisben

lításokat" bevezető nixáj fehérorosz eredetű szónak és a „volt" jiddis feltételes segédigének. A szóalakok egy másik csoportjában a keveredés történetileg különböző morfémák fonémaanyagának átfedését eredményezte. Erre a típusra a legismertebb példa valószínűleg a jiddis szó a „lassú" kifejezésére: pamelex. Ez minden valószínűség szerint a germán *gemelech (vö. német all-mählich, ge-mächlich) és a lengyel pomalu kontaminációja. A mai jiddis morfémának ilyen módon egy szláv eredetű szókezdő mássalhangzója és egy germán eredetű hangsúlyos magánhangzója, valamint szóvégző mássalhangzója van, míg a -VmVlV- csonk (ahol V egy magánhangzót jelöl) és a jelentés történetesen mindkét forrásban megegyezik. Hasonló módon a belorussz jiddisben feljegyzett hlejm „agyag" szó a lejm (vö. német Leim) és a belorussz hlína szavak keveredésének tekinthető. Az „(egész) kenyér" kifejezésére dr. Max Gorosch a chVebl (a c

hl'ebl brejt) alakot jegyezte fel egy litvániai jiddist beszélő ajkáról. Ez a szokatlan, valószínűleg rövid életű szó az általános jiddis lebl „(egész) kenyér" (labn kicsinyítő alakja) és a lengyel chleb vagy belorussz xléb keveréke. Itt a megközelítő jelentés és a -leb- fonémacsonk a két alapszóban megegyezett; ezek külön szolgáltatták a szó kezdő, illetve végző mássalhangzóját. Ami ezt a keverékszót különösen érdekessé teszi, az az a körülmény, hogy a két összetevő elem etimológiailag maga is rokon (a szláv szó egy kölcsönzött hlaifs germán alakra megy vissza), úgyhogy a jiddis alak egy indoeurópai „rekonvergenciát" szimbolizál. A bóbe-majse „öreg asszonyok meséje" szó csaknem biztosan egy szláv kifejezésnek, mint babska história (vö. jiddis bobé „nagymama"), a keveredése a Bove d'

Antone-ról szóló XVI. századi poéma címével, amely poémát egy prózai változatban egészen 1909-ig állandóan újranyomtak Bove-majse cím alatt. Egy megvető értelmű jiddis ige: xal'ejen „betegnek lenni" egy korábbi xol'en alak és egy szláv eredetű ige — valószínűleg xarejen „betegnek lenni" (vö. le chorowac, chorzec, ukr x(v)oryti) vagy xilejen (vö. or chilet' „betegnek lenni, satnyul, sorvad", le chylic sie „meggörbülni") — keveredésének tűnik. A tumpik „tompa, buta" melléknév nem magyarázható sehogyan sem másként, mint az előzetesen meglevő jiddis szinonimák: stumpik vö. német stumpfig) és temp lengyel tepy keveredéséként. A bajkl „bika" szó esetében nyilvánvalóan a bu(h)áj és byk szláv gyökök keveredésével állunk szemben a jiddisen belül, az utóbbi szóban valószínűen jiddis kicsinyítő formájával, a bikl alakkal. A magát tudósnak tettető ember ironikus megjelölése: tanebartik a tane-bare: a Baraitha-i bölcs, (ironikusan) „nagy tudós" (vö. arameus tanná b^rá) és a Bartek szavak keveredését mutatja: az utóbbi lengyel parasztnév: amely inkább tanulatlanságra utal, mint tanultságra. Két további ige, amely keveredést tükrözhet: a jiddis xapn „elkapni" és goln „borotválni". Ezek nem származtathatók módosítás nél236