Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius tankönyvei: II. A Janua

maius et minus), Janua: fodor káposzta — Szikszai: Fodor kaposzta, Janua: disznó-kenyérfü — Szikszai: Dizno kenyer (cyclaminus), Janua: borsó, bagoly borso, szeges borso — Szikszai: Borso, Bagoly borso, Sze­ges borso (Szikszai pontosabban értelmez: apisum, a cicer, az orobus és frinum latin szavakat értelmezi a három magyar elnevezéssel, a Janua latin textusában csak a pisum és cicer szavak szerepelnek, a magyar fordításban a pisum megfelelője: borsó, míg a cicer megnevezésére szi­nonim párként használja a fordító a bagoly- és a szeges borsó elneve­zéseket. Janua: borju-láb fű (Isten szakálla nevű fű), Szikszai: Bariu lab, auag Isten szakalla — Janua: spárga: fű (nyul árnyék-fű) (asparagus), Szikszai: Asparagus: Nyul arnyek, alii: sparga, alii Iste loua farka — Janua: Cuscuta: haj'nevelő fű, Szikszai: Cuscuta: Hai nevelő, auag arany fanal fű, alii, Bodog aszony haia — Janua: Lagopus: Nyul-láb, Szikszai: Lagopus: Nyullab — Janua: Kő ronto fű, Szikszai: Kő ronto fű. Már említettük, hoev Szikszai nagyon sok nevet a nép szájáról jegy­zett le. Él ezzel a lehetőséggel Szilágyi Benjámin is, s az ő nyomdokán a Janua későbbi kiadói is. A polygonum polygonatum magyar megfele­lőjeként pl. a Janua magyar szövegébe a fejér gyökér név mellé oda­teszik a későbbi kiadásokban (pl. Debrecen, 1729.) a nép száján inkább élő s ismertebb Salamon petséti elnevezést is. Szikszai csak a Peczetes fű nevet szótározza, s a latin polygonum polygonatum szó helyett a Polygonaton található, amelynek magyar megfelelőjeként a porczin fű név olvasható. A magyar elnevezést, a Sigillum Salamonis latin termi­nushoz köti. Szilágyi Benjámin tehát a saját fülével is sokszor hallott szóval fordít. Bár átvehette ezt az elnevezést Clusius korában jól ismert művéből (Rariorum plantarum . . . história, 1601.) is, ott (277. 1.) ugyanis ez olvasható: ,,Polygonatum . . . Weisswurtz . . . Vngari ut vulgare Solo­mon pöcheti. . . dicunt." A magyar Janua lapjain olvasható Szent-György virág nevet emle­geti Clusius is: ,,Lilium connallium: vulgaris Zent György veraga dicta est gyewngy Wyrag a nonnullis, quod significat unionis florem" Szikszai csak ez utóbbi nevet emlegeti: Lilium connallium — gyöngyvirág. Szikszai latin műszava a Sigillum Solomonis, továbbá a német Weisswurtz, a magyar Fejérgyökér pedig arra is figyelmeztetnek ben­nünket, hogy a füvek stb. elnevezésében a Januaban található nevek között is igen sok a tükörszó. A magyar szójegyzékekben, elsősorban Szikszainál, Meliusnál (Her­barium), továbbá Szenczi Molnár szótárának lapjain sok, a nép száján is élő növénynév olvasható. Szilágyi Benjámin a magyar Janua 1643-as kiadásának hasábjain szinte csokorba kötve nyújtja át az olvasóknak e neveket: tik-hur, kakuk-törjék, ökör gús avagy ek akadály, seb fű, hay nevelő fű, lapu, nyullab, keserű balha fű, avagy balha virág, uti fű, sok térdű fű, kakas láb, csollyán, rókafark stb., stb. Még egy népetimoló­giát is feljegyzett számunkra: natragulya (nagy drakula). A kolozsvári 1673-as kiadásban találhatók még e nevek is: isten fája, Venus kődöke. Hogy Comenius Januaja és az előd iskolai tankönyvek (nomenclatu­rák, szójegyzékek, promptuariumok) között hol vannak az egyezések, s 203

Next

/
Thumbnails
Contents