Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius tankönyvei: II. A Janua

ről: A föld színe néhol nedves avagy vizenyős és lápos (ingoványos, posvány, söppedékes), néhol száraz és kősziklás. — 1643 (Bartphae): XI. Az Élő-Fákról:... A Kopácsolékját (butkoját) elvesse (el-'háncsa) — 1673 (Claudiopoli): ... A kopácsolékját (butkoját) el-vesse (el-hantsa) — 1724 (Lőcse): ... A kopátsolékját (héját) elvesse (lehántsa) — 1643 (Bartphae): XIV. A Madarakról: ... a rétze zatyog (retzeg), a tyúk karitsál, kodátsol és kotyog, az holló korrog, a käkuk kakuckol, az éjjeli bagoly huhol, a szarka tsörög, a tsóka avagy zajkó tsátsog, a varjú kákog, a fetske fitserékel (fetseg), a veréb tsiripel, avagy tsipeg, a madárfi pipeg, a patsirta tireleret énekel (alauda tirelire modulatur!), — 1673 (Claudiopoli): a rétze zatyog (reczeg), a tyúk karicsál, kodácsol és kotyog, a holló korrog ... a csóka avagy szajkó csácsog ... a veréb csiripel stb., stb. 1729 (Debrecen): teljes egyezés az előbbiekkel!, 1724 (Lőcse): a rétze zatyag (retzeg), a tyúk karitsál és kodátsol s kotyol (kotol), a holló korrog . . . a madárfi pipeg s' a 't (a szöveg itt megszakad: az alauda kimaradt a latin értelmezésiből is!). A magyar Janua szövege tehát sem az évekkel, sem a nyomdák változásával nem, vagy alig módosul, s olyan méretű modernizálási kísérleteket nem élt át, mint a magyar Orbis Pietus. Ez részben azt is jelentette, hogy az egyre fejlődő élet (a technika, a tudomány, a mesterségek, a technológia stb.) fejlődési ütemét, illetőleg eredményeit nem közvetítették a Janua új kiadásai, s így lassan valóban szinte kikopott az iskolai használatból. 1746-ban már Szilágyi Sámuel a Maróthi György felett tartott emlékbeszédében (vö. Museum Helveticum, Pars I. Tigurini, 1746.) valóban úgy látta — éppen a fent említett okok miatt —, hogy sok felesleges, elavult és nem a kornak szóló ismeretet tálal a tanulók elé ez a tankönyv (pueri per nugas circum ducebantur), s modernizálásra szorulna a könyv tartalmában (sok felesleges ismerettel terheli meg az emlékezőtehetséget), s megszerkesztésében (mert 1746-ban már „malecohaerens"), és megfogalmazásában (mert 1746-ban már „arenosa") és nyelvében is. A nyelv szempontját tekintve két síkon vizsgálhatjuk a Janua nyelvét: a latin síkján és a magyar szöveg nyelve síkján. Szilágyi arról is vall, mit tartottak egyesek — köztük ő és Maróthi is — Comenius tankönyveinek latin nyelvéről. Elítélő volt a véleményük: szerintük nem a tiszta latinság forrása (purae Latinitatis fons) a tanulóifjúság számára, csak konyha-latinságra oktat és szoktat. Persze ennek az elítélő véleménynek kialakításában és terjesztésében azok is ludasok (Morhof is köztük volt), akik az affektált, jól cirkalmazott latin stílust, a latin körmondatok üres retorieizmusát, s a szócsaták formalista játékát stb. szerették volna látná Comenius tankönyveiben is. Nem értékelték, nem értették meg azt sem. sőt elítélték, hogy Comenius oly sok engedményt tett az anyanyelveknek is a tanításban: s egy tankönyvben a latin nyelv mellett egyenlő értékű partnerként funkcionáló anya- (a magyar) nyelv irányában is közömbösek (sok esetben ellenségesek) voltak. Mi pedig most éppen a magyar tanítási nyelv fejlődéstörténeti síkjában szeretnénk a magyar Janua, illetőleg a Janua magyar nyelve jelentőségét kiemelni. Pais Dezső méltán hívta fel a figyelmünket arra, 200