Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Nagy Andor: A televízió néhány művelődési, didaktikai problémája

kimutatta, hogy a képernyőn való megjelenítés nem eredményez feltétlenül komolytalanságot. („The effects of television upon the interests and the initiative of adult viewers in Greater London", London 1957.) Sőt nála azt is olvashatjuk, hogy 5 év alatt általában normalizálódik a tv-t nézők (tulajdonosok) gondolkodása, érdeklődése. Öt év kell szerinte ahhoz, hogy 'bizonyos vonatkozásokban függetleníteni tudják magukat az emberek a televíziótól. A televíziót ellenzők tábora egyre ritkul ma már, hisz rádöbbentek arra, hogy a televízió nem tudja, de nem. is kívánja pótolni a hangversenyek, a színházak és a könyvek szülte élményt. Az emberi kapcsolatok kifejezési formáit gépesíteni sohasem lehet! Erre utal Dr. Kari Rösse — Majdan is akkor, amikor többek között azt írja, hogy írógéppel leírni azt a felemelő, szívhezszóló szót, hogy szeretlek, szívtelenség még iákkor is, ha ákom-bákom betűi vannak az illetőnek. A kultúra valóban az ember legbesőbb énjéből fakad, és az is tény, hogy a közösségen át az ember legbensőbb énjéhez szól. A technika teljesen neon pótolhatja ezt a folyamatot, a kultúrát csak kiegészítheti, gazdagíthatja. Ez ma már éppúgy természetes, mint az a tény, hogy a televízió nem csökkenti, hanem növeli az emberek kulturális aktivitását. Coffin hosszú ideig vizsgálta a tv-nézőket az aktivitás szempontjából és munkájában (Television's effects on leisure — time activities — I. Appl. Psychol. 1948. Nr. 32.) a következő megállapításra jutott: Azok a. személyek, akik a televízió megvétele előtt napi 58 percet szenteltek az olvasásra, a tv megvásárlása után csupán 42 percet. Egyénileg azonban megállapította, hogy a tömegközlés eszközeinek igénybevételére fordított idő a mapi 190 percről napi 267 percre növekedett, s ez a számadat a kulturális aktivitás növekedését jelenti. Coffin későbbi vizsgálatai, valamint Cunningham és Walsh (Videtown, 1948—1955., New York 1956.) megfigyelései bebizonyították, hogy azok a televíziónézők, akik a tv megvétele utáni kezdeti időszakban kevesebb időt szentelnek a korábbihoz viszonyítva a könyvek és folyóiratok olvasására, kb. egy év elteltével nagyobb intenzitással fordultak az olvasmányok felé. (Lásd: Siekierycz Klára: A tájékoztató, audió-vizuális eszközeinek hatása az olvasásra és könyvtár látogatottságára. Bibliotekarz 29. évf. 1962. I. 9—11.) A televízió és népművelésünk Nálunk is megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon társa vagy vetélytársa a televízió a művelődési intézményeknek? Vajon képes lesz-e pótolni mindazt, melynek lehetőségét elveszi a televízió? Az intimitás, az atomizálás kérdése is felvetődött. A televíziót azonban ma már kulturális forradalmunk egyik legnagyobb vívmányának tartjuk, mely soha nem látott méretekben bővíti a művelődök körét, igen sok embernek először nyújt magasabb fokú természettudományos, de irodalmi és művészeti ismereteket is. Rendkívül nagy jelentősége van az úgynevezett „fehér foltok" felszámolásában, hiszen a legtávolabb eső településeken is odavonzza az embereket (a művelődéshez nem szokott embereket is!) 142