Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

csi-politiikai, esztétikai vagy egyéb nevelőszempontok érvényesítése, óravégi összefoglalás, házi feladat adása). így tehát a gyakorlati nézőpontból a „rendszer" a szükségszerűen egymásután, egymáshoz kapcsolódó, igen különféle oktató-nevelőmozzanatokat foglalja magában. A gyakorlatban sokszor 45 perc alatt a nevelő érinti az előzőkben említett öt fő nevelési terület —- és ezeken belül a fő oktatási-nevelési feladatok — jelentékeny mennyiségét. Nyilvánvaló, hogy nem tudnánk eligazodni a pedagógiai tevékenység sokrétűségében, és a pedagógus-jelölt eltévedne a „pedagógia dzsungeljé"-ben, ha megmaradnánk a pedagógiai tevékenység közvetlen, gyakorlati „rendszerei", a sokféle gyakorlati tevékenység elemzése, kritikai értékelése mellett. Ezért szolgálja jobban a tudatosítást, tisztánlátást, áttekintést, a célok, feltételek, hatás, eredmény dialektikus mozgásának felfogását, ha a leendő pedagógusok számára minél közelebb kerülünk az elméleti-tudományos rendszeralkotáshoz is, és amennyire lehetséges, megközelítjük a neveléstudomány megalapozott, tudományos rendszertanát. Joggal vetődik fel azonban az a kérdés, hogy vajon pedagógusképzésünkben teljesen megmaradjunk az elméleti, tudományos rendszer mellett — és a gyakorlati rendszer alkotóelemeire, érvényesülésére csupán illusztrálásképpen utaljunk és a hallgatók csak a különféle hospitálásokon, pedagógiai gyakorlatokon ismerkedjenek meg a nevelőtevékenység „gyakorlati rend"-jével, gyakorlati rendszerével? A kérdés égető és máig megoldatlan a pedagógusképzésben. A hallgatók eddig kiindulásképpen az elméleti-pedagógiai rendszerrel és ennek gyakorlati illusztrálásával, majd a pedagógiai gyakorlati kiképzés során magával a gyakorlati rendszerrel ismerkedtek meg közvetlenül — mindez azonban nem biztosítja eléggé szervesen a kétféle rendszer egységének, kölcsönhatásának, dialektikus mozgásának, szintézisének tudatosítását. A fordulat az új, négyéves, kétszakos képzésre való áttéréssel következhet be, amikor a VIII. félévben a gyakorlati kiképzéshez tartozó ,,pedagógiai szeminárium" foglalkozásain tudatosítják a neveléstudományi elméleti rendszer és a gyakorlati pedagógiai rendszer egységét, kölcsönhatását — kellő elméleti megalapozás és gyakorlati tapasztalatok alapján, ezeknek szintézisbe hozásával. A neveléstudomány belső rendszertani problémái nem csupán a tudomány fő ágait és azon belül a legfontosabb területek, fejezetek elrendezését foglalják magukban, hanem lehet részletezően, szinte „mikroszkopikusan" is vizsgálni a rendszertani problémákat. Ilyen szempontból a rendszertan a pedagógiai fogalmak és felosztások logikai szempontú szabatosságát, helyességét is magában foglalja mind a formális logika, mind a dialektikus logika nézőpontjából). A fogalmak és felosztások rendszertanával — e „mikro-rendszertani" kérdésekkel kapcsolatban is érvényesítenünk kell az objektivitás, gyakorlatiasság és rugalmasság előbb kifejtett rendszerezési elveit. 13