Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

„A szocialista hazafias nevelésről.") — Mód Aladár: Marxizmus és hazafiság. Bp. 1956. (Művelt Nép Kiadó, 221—232. oldal.) — ÁGOSTON György: A kommunista erkölcs tartalma és az erkölcsi nevelés feladatai. (Bp. 1961. Tankönyvkiadó, 64—77. oldal.) — „A tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődése" c. kiadvány néhány részlete. (Bp. 1962. Tankönyvkiadó. Írták: Dobos László, Juhász Ferenc, Komár Károly, dr. Majzik Lászlóné, Nagy Jánosné. Főleg a 32—70., 159—188. és 261—283. oldal.) [6] Az esztétikai nevelésnél főleg az apolitikussággal, formalizmussal és a reakciós világnézeti tartalommal kapcsolatosan tehetők történeti utalások. — A politechnikai képzésnél a fogalom, a koncepció megvilágítására tehető néhány történeti utalás: mit értett Owen, Marx „technikai képzés"-en, nevelésen? — Lenin, Krupszkája és a politechnikai képzés korszerű fogalma. [7] Vö. MORUS: Utópia. (Bp. Franklin Társ. kiad., é. n. 113—118. oldal.) — T. CAMPANELLA: Napváros. (Bp. 1959. Gondolat kiad. 48—49. old.) — Idevonatkozóan vö. FÖLDES Éva: „A korai utópista szocialisták pedagógiai nézetei" c. tanulmányát a „Tanulmányok a neveléstudomány köréből" c. kötet 1958. évi első kötetéből. (Bp. 1958. MTA kiad. 383—406. oldal.) [8] Vö. OWEN: Nevelés és társadalom. (Bp. 1957. Tankönyvkiadó, szemelvénygyűjtemény.) — Charles FOURIER: Die harmonische Erziehung. (Szemelvények, német ford, és bevezető tanulmánnyal, Volk u. Wissen Verlag, VEB., Berlin, 1958. Walter APELT bevezető értékelése.) — FÖLDES Éva: Valóság és utópia Charles Fourier pedagógiai nézeteiben. (Tanulmányok a neveléstudomány köréből c. MTA kiadvány 1959. évi kötetéből, 581—605. oldal.) — összefoglaló magyar tanulmányként idézzük végül PATAKI Ferenc: „Az utópista szocializmus pedagógiája" c. tanulmánykötetét. (Bp. 1961. Tankönyvkiadó.) [9] Vö. a Pedagógiai Szemle 1953. évf. 5—6. számában írt beszámolót a tanítóképzős neveléstörténeti tankönyv vitájáról JAUSZ Béla tollából (548—563. oldal.) Balatonfüredi Pedagógus Konferencia rövidített jegyzőkönyvi anyagából (megjelent PTI kiad. 1957-ben, a 348—364. oldalon). A hivatkozott neveléstörténeti referátumban szó volt a forráskutatásról, a pártosság és objektivitás viszonyáról, a rendszeres irodalmi bírálat szükségéről. Az aktualizálásról, korszerűségről külön nem esett szó, de némileg súrolta tárgyunkat az elméleti és történeti kutatás szorosabb együttműködéséről kifejtett, vélemény. [10] Idevonatkozóan jól felhasználható a régészet és néprajz által szolgáltatott anyag és a belőle levonható tanulságok. Vö. legújabban, BODROGI Tibor rövid összefoglaló művében, a „Társadalmak születése" c. tanulmányban (Bp. 1962. Gondolat kiad.) a 170—175. oldalon írottakat. [11] Mindketten, Rabelais is, Montaigne is, — a gyakorlatias, szemléletességen és cselekvő aktivitáson alapuló, tehát korszerű pedagógia hívei. Nem kevésbé tanulságosak azonban különbségeik is, pl. az, hogy Montaigne határozottan a túlterhelés és az emlékezet túlfeszítése ellen foglal állást, míg Rabelais inkább a renaissance-pedagógia enciklopédizmusa alapján áll. [12] Vö. az 1955-ben megjelent szemelvénygyűjteményt: „Marx—Engels—Lenin— Sztálin a nevelésről." (Bp. 1955. Tankönyvkiadó ) [13] Vö. Robert ALT: „Bilderatlas zur Schul- und Erziehungs-Geschichte" (Volk u. Wissen VEB., Berlin, 1960. 1—103. oldalon az ősközöség és rabszolgatartó társadalom neveléséről szemléltető anyag). [14] Az idézett részlet belső ellentmondásossága abban rejlik, hogy az értékelés első felének túlzott dicsérete Finánczy műveiről („európai viszonylatban is számottevő"-nek nevezi Finánczy ötkötetes neveléstörténetét, kiemeli alapos forrástanulmányát és azt, hogy a politikai történettel, filozófiával, irodalommal való összefüggéseket érvényesíti) — nehezen egyeztethető össze az értékelés második felének lényegében helytálló kritikai megállapításaival. [15] Vö. a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián (1956. október elején) elhangzott neveléstörténeti referátummal. (Ennek rövidített jegyzőkönyvére fentebb, a [9] számú jegyzetben is hivatkoztunk.) [16] Vö. VINCZE László: A Magyar Tanácsköztársaság közoktatási politikája. (Bp. 1951. Közokt. Kiadó..) — Vincze László: (összeáll, és bevezetésével) „Tessedik 4 49