Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

kérdését felvázoltuk, talán nem kerülhettünk el bizonyos félreértési lehetőségeket. Ezért, összegezésül hangsúlyozni szükséges a következőket: a) A történetiség és aktualizálás nem abszolút, a főiskolai reformelvektől független elv; tehát érvényesítését összhangba kell hoznunk reformunk többi elvével az óraterv és a programok-adta keretek között; !b) A történetiség és aktualizálás létesítsen szerves kapcsolatot a gyakorlati képzés, valamint az egyes pedagógiai tárgyak között —, anélkül azonban, hogy határaikat elmosná és nemkívánatos „határtúllépásekhez" vezetne; c) Az aktualizálás nem jelentheti évről évre a szempontok önkényes változtatását, nem jelenthet bizonyos napi feladatokhoz szolgaian hozzáigazodó kapkodást. Ellenkezőleg, a helyes aktualizálás a szocialista pedagógia időtálló követelményeihez, problémáihoz kapcsolódjék — és ezzel is biztosítsa pedagógia-oktatásunk stabilitását és gyakorlatiasságát, életszerűségét és elvi-történeti megalapozottságát. JEGYZETEK, IRODALOM 11] A nevelhetőségről és a nevelés társadalmi jellegéről szólva a pedagógia tankönyvei gyakran illesztenek be történeti részeket anyagukba, így pl. KAIROV—GONCSÁROV—JESZIPOV—ZANKOV tankönyvében (Pedagógia, Bp. 1960. Tankönyvkiadó) is található ilyen rész a 10—17. oldalon. A bevezető jellegű munkák a nevelés történeti és osztályjellegére vonatkozóan, mind a nevelhetőséggel kapcsolatban gyakran iktatnak be hosszú történeti anyagrészeket, mint pl. ÁGOSTON György egyetemi tankönyvében is. (Ágoston György: Pedagógia I. A nevelés elmélete, Tankönyvkiadó, Bp. 1959. 5—32. és 111—127. oldal.) Vö. még BÚZÁS László: „Bevezetés a pedagógiába" c. egyetemi jegyzetének (Bp. 1958. Felsőokt. Jegyzetellátó V.) 16—36. és 45—48., 57—62. oldalig terjedő részeit, továbbá BERENCZ János: „Bevezetés a pedagógiába" c. jegyzetét (Bp. 1959. Felsőokt. Jegyzetellátó V., 23—30. oldal) idevonatkozó fejtegetéseit. [2] A neveléstudományról szólva, főleg az elavult, egyoldalúan spekulatív szemléletmód kritikájával és a modern kutatásmódszerekkel kapcsolatban tehetünk néhány történeti utalást. (Vö. Berencz János: „A pedagógia tudományelméletének alapvető kérdései." Egri Ped. Főisk. Évk. 1959.) [3] Vö. „Felsőoktatási Szemle" 1955. évf. 3. sz.: Berencz János: „A történeti szemlélet érvényesítése a neveléstan felsőfokú oktatásában." [4] A közösségi nevelés, a fegyelemre nevelés újabb problématörténeti irodalmából idézzük a következő műveket: „Tanulmányok a szocialista erkölcsi nevelés köréből" c. kiadvány (Bp. 1956. Felsőok. Jegyzetellátó V., PTI. Kézirat) tanulmányaiból JUHÁSZ Ferenc írását: „A szocialista közösségi nevelés fogalma és elhatárolása a burzsoá szociálpedagógiától" (i. m. 217—291. oldal). — BORBÉLY András—DURKÓ Mátyás: „Jutalmazás és büntetés a szocialista fegyelem megteremtésében." (Bp. 1957. Tankönyvkiadó, 5—52. oldal.) — A „Tanulmányok a magyar nevelés történetéből" c. kötetben (Bp. 1957. Tankönyvkiadó) ZIBOL,EN Endre cikke: „Felfogások az iskolai közösségről az ellenforradalmi korszak magyar pedagógiájában" (i. m. 281—314. oldal). [5] Vö. „Hazafiasságra nevelés" (cikkgyűjtemény szovjet pedagógusok műveiből, Bp. 1950. Közokt. Kiadó V.) — Darvas József: „Hazafias nevelés iskoláinkban" című cikke (Pedagógiai Szemle, 1952. évf. 4—5. sz. 289—305. oldal.) — Vita, a „Pedagógiai Szemlé"-ben a hazafias nevelésről, MÓD Aladár tanulmányához kapcsolódva. (Pedagógiai Szemle, 1955. évf. 3. szám: Berencz János: 48