Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

hosszú mondatokban, szinte elrejtve közli a nyelvtényeket, — akár olyan három mondatot vizsgálunk, amelyben a szeret, a szeretet és a szeretni szó szerepel, — mindenhogyan helytelen lesz bemutatásunk, mert nem gondoskodtunk a szükséges műveletek készenlétbe-helyezéséről, s arról sem, hogy a hozzáépítés munkáját a bemutatás megfelelő exponálásával, a jelenség alkalmas exponálási módjával is elősegítsük. c) Az előbbi két esetben, — tehát a beleépítésnél és hozzáépítésnél, — tulajdonképpen olyan problémákat oldottunk meg, amelyekben a probléma megoldásának kulcsát a tanulók kezébe adta a bemutatás és az alkalmas tudatkészlet megfelelő kongruánciája. Másfelől ezt a kongruenciát elősegítette a tények megszokott csoportosítása és a már korábban is használt műveletek (feldolgozott és alkalmazott ismeretek) természetes mozgósítása. A nagy témÁk első tanítási egységei, vagy a témán belül is az egészen új természetű problémát jelentő tanítási egységek feldolgozása alkalmával a jelenség alkalmas bemutatásának és a megfelelő tudatkészlet mozgósításának kellő kongruenciáját az előbbi eljárások módosításával sem biztosithatjuk. Ezek a tanítási egységek más jellegű előkészítést kívánnak. Ilyen esetekben arra van szükség, hogy kisebb-nagyobb mértékben a megoldás módját is bemutassuk. Vagy legalábbis arról kell gondoskodnunk, hogy a gondolkodás menetét a lehető legalkalmasabban elindítsuk. Az ismert példánál maradva, a tanuló nem tudhatja, hogy mit nézzen, mire figyeljen akkor, amikor először szembesül a magas és mély hangokkal. Mégha nem is elrejtve (tehát nem mondatokban) és nem is összetetten (tehát szavakban), hanem a legalkalmasabban jelenik meg a probléma a tanulók előtt, aíkkor sem tudja, hogy hogyan nyúljon alkalmasan hozzájuk, hogy mit akarunk észrevétetni, illetve, hogy mit kell- észrevenni. Hiába tárjuk a legalkalmasabb csoportosításban a tanulók elé a tényeket. Tehát így: u, ú ü, ű o, ó ö, ő A tanuló most is — és akkor is, ha csak a hosszú vagy a rövid hangpárt írom fel —, akkor is a hosszúságot és a rövidséget veszi észre a hangokban. Nem is keres mást, de nem is kereshet. Feltétlenül tisztázni kell tehát még a tények legalkalmasabb csoportosítása és bemutatása előtt a magas hang és a mély hang fogalmát. Azaz el kell végeztetnünk azt a műveletet, amely a két fogalom lényegénék megragadására alkalmas. Tehát emlékeztetnem kell a tanulókat még a bemutatás előtt, — mondjuk pl. — a hegedű és bőgő hangjára. Vagy: beszélhetünk röviden a vonat és az autó figyelmeztető jelzéseiről. Megállapítottuk, hogy az egyik fütyül, a másik dudál. Jó lesz természetesen azt is leszögezni, hogy a vonat is fütyülhet hosszan is és röviden is. Azután jelezzük az 96