Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

nélkül a terminatív vagy durativ Aktionsartra. Persze tagadhatatlan, hogy az igekötő szórendjével, a határozott és határozatlan tárggyal, a hangsúllyal sok jelentésárnyalatot tud kifejezni a magyar, de ez nem bizonyítja azt, hogy a csináld és csináld meg (akár a esi- szótagon, akár az igékötőn van a hangsúly) vagy a „csinálod?" és „megcsinálod?" (ahol a hangsúly már nem tehető át) alakok Aktionsart viszonyban vannak egymással. Figyeljük meg a következő példákat: varrtam a ruhát és megvarrtam a ruhát. — A kerítést csináltam, a kerítést megcsináltam. E mondatokban az igekötős és igekötő nélküli igepárok jelentésében ellentét van; ez bizonyításra nem szorul. Dombrovszky terminológiája szerint mind a négy ige durativ és egyben terminatív cselekvést, Ak­tionsartot jelöl. A duratívum ellentéte a mozzanato-sság volna, ez azon­ban nemcsak hogy nem fejeződik ki egyik igealakban sem, hanem a két cselekvés is olyan természetű, hogy mozzanatosnak el sem képzelhető. A terminatívum ellentéte pedig az aterminatívum volna, pl. így: X. ru­hát varr — X. már jól varr. Ilyesminek azonban a fenti példákban nyoma sincs. Mindezek után a fenti igekötős és igekötő nélküli igepárok jelentésében — véleményünk szerint — az ellentét nem Aktionsart, ha­nem aspektus jellegű: a beszélő folyamatában, illetve teljességében, egé­szében szemléli ugyanazt a cselekvést. Van-e hát vid a magyar nyelvben? Mivel — mint láttuk — véleményünk szerint a vid nyelvtani kate­gória, e kérdés eldöntése a nyelvtani kategória általános értelmezésétől függ. Ezzel kapcsolatban pedig minden okunk megvan arra, hogy egyet­értsünk Szabó Zoltánnal, aki e kérdésről a következőket írja: „Azt a felfogást tartjuk . . . elfogadhatónak, amely szerint a nyelv­tani kategória a tartalom és a forma ötvözete, vagyis ha egy nyelvtani tartalomnak, funkciónak valamely nyelvben önálló, szabályos rendszert alkotó, nem sokféle és merőben más természetű, hanem egyféle vagy jellegükben egymáshoz közelálló kifejező eszközei vannak, akkor a szó­ban forgó tartalmat vagy funkciót nyelvtani kategóriának tekinthetjük, így értelmezve az aspektust meglevőnek tarthatjuk a magyar nyelvben, mivel a kifejező eszközök (igekötők, igekötők szórendje, igekötők ismét­lése, hangsúlvos tárgy és határozó, igeképző) elég egységes rendszert alkotnak" [26]". III. A fentiek ellenére koránt sincs szándékunk egyenlőségi jelet tenni az orosz nyelv vid-kategóriája és a magyar nyelv aspektus Jkategóriája közé annál kevésbé, mert hiszen az egybevetés módszere, amelynek az utóbbi időben egyre több figyelmet szentel mind a pedagógia, mind a nyelvtudomány, nem is annyira az egyes nyelvek hasonló, mint inkább ellentétes, különböző jegyeit igyekszik legújabban feltárni. A. Refor­matskij egyik legutóbbi tanulmányában élesen szembeállítja egymással az összehasonlító és az egybevető módszert. Amíg az összehasonlító 5* 67

Next

/
Thumbnails
Contents