Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

Mihály a már hivatkozott előadásában afelé hajlott hogy a hasonlóság csak zavar és egy, a nyelvünktől teljesen idegen hang megtanítása könnyebb. Ebben van is valami igazság, különösen ha arra gondolunk, hogy hasonlóság esetében könnyen felléphet mindig a vulgarizálás veszélye, amint ez pl. a vidék tanításában is lenni szokott — mutatott rá Péter Mihály helyesen. Véleményünk szerint azonban mégsem mondhat le a tanítás az egybevetés módszeréről és feltétlenül rá kell mutatnunk az oktatás folyamán éppen azokra a szempontokra (egyezésekre és ellentétekre), amelyeket Péter Mihály oly nagyszerű, világos logikával csoportosított előadásában. Az orosz igei előképzoket ő is azok eredete és funkciója szerint csoportosította. Az eredetileg térbeli, lokális jelentésű előképzok — mint ismeretes — mind a magyarban, mind az oroszban különböző változásokon estek át. Az oroszban szó- vagy formaképző elemekké válva később a cselekvés irányát, még később idejét is kezdik kifejezni. A magyarban ugyanazt a szemantikai fejlődést látjuk az igekötőkkel kapcsolatban, mint az oroszban. Péter Mihály a következő példákat idézte: átmenni a hídon — lokális jelentés, átalussza az éjszakát — időbeli jelentés, és még elvontabb: a tanár átnézte a füzeteket. Ez utóbbi példában az „át" igekötő perfektivizáló funkciót fejtett ki. Az igekötőknek ezt a sajátosságát — mint láttuk — Soltész Katalin is kiemelte. De vajon a perféktivizálás elegendő támpont-e arra, hogy a magyarban is beszéljünk vidről? Ezt a kérdést még Péter is nyitva hagyta. Láttuk, hogy Majtinskaja a magyar igeszemlélet ún. mennyiségi aspektusát domborította ki, ami nem azonos az orosz vidék kifejezte minőségi változások érzékeltetésével. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy még az orosz nyelvészek között sincs egyetértés abban, mit nevezünk mennyiségi és mit minőségi különbségnek, az Aktionsartok (cselekvésmódok) pedig néha annyira összefonódnak a videkkel, hogy nem könnyű őket megkülönböztetni egymástól. Az eredményesség kifejezése felfogható pl. önálló cselekvésmódnak és vidnek is, úgyhogy csak azért, mert a magyar igekötős vagy szuffixumos igék inkább a cselekvés mennyiségi oldalát hangsúlyozzák ki, nem állítható, hogy a magyar nyelvből éppenséggel hiányzik a vid kategóriája. A vidék morfológiai mechanizmusa a magyarban nem mindig egyezik meg az orosz vidék mechanizmusával. Ez tény. A vypolnjat' — vypolnif, zagovarivat' — zagovorit' igepárokat a magyarban csak lexikai eszközökkel fejezhetjük ki. Nincsenek resat' — resit', brosat' — brosit' típusú igéink sem, de a prefixáció és szuffixáció igen gyakran az orosz videkkel azonos funkciókat tölt be a mi igerendszerünkben is, maga a szemlélet, az igeaspektusok két egymással szembeállítható arca pedig feltétlenül megvan a magyarban is. Péter Mihály az orosz igei előképzők grammatikai funkciójáról beszélve megállapította, hogy az kettős irányban hat: 1. megváltoztatja az ige zálog-ját, a tárgyatlan igéket tárgyassá alakítja át: letat' — proletal 1000 kilometrov, 2. pusztán a vid-kategória képzésére szolgál (itti — pojti). 63