Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

szuffixácdó a régebbi, ezt bizonyítja a vid-árnyalatokat kifejező szuf­fixumok nagy tarkasága, valamint az is, hogy 'az összes finnugor nyel­vekben gazdag lehetőség van a vid-jelentéseknek szuff ixumokkal való kifejezésére. A prefixáció és szuffixáció — mondja K. E. Majtinskaja — egymáshoz viszonyítva funkcióbeli különbséget mutat fel. Prefixációval fejezzük 'ki bizonyos mértékig a cselekvés befejezettségét, a szuffixáció­val pedig a cselekvés mennyiségi .sajátosságait állítjuk egymással szembe: a tartósságot a rövidséggel és mozzanatossággal, az ismétlődést az egy­szerűséggel. Más szavakkal — amíg a prefixáció a vid-jelentés hordozója, addig a szuffixációval főleg cselekvésmódokat képeznek a magyarban. Ezen­kívül a magyar igekötők kifejezte vid-árnyalatok is csak éppen emlé­keztetnek az orosz befejezett igékre, de azzal teljesen nem azonosak. A befejezettség árnyalatát kifejező magyar előképzős igékből képezhe­tők a melléknévi igenevek olyan alakjai is, amelyek megegyeznek a folyamatosság árnyalatát kifejező igék melléknévi igeneveinek időalak­jaival, míg az orosz befejezett és folyamatos igéket, mint ismeretes, megkülönböztetik egymástól az időalakok képzési módja és a mellék­névi igenevek rendszere is. Ezért nem lenne teljesen helyes — jegyzi meg Majtinskaja —, ha az ilyen igepárokat, mint írni •— megírni az orosz pisát' — napisat' megfelelőinek tekintenénk, mivel a „befejezett'* megírni igének lehet jelen idejű alakja és jelentése is. Szerintünk ez nem cáfolata annak, hogy a fenti igepárok egymás­nak megfelelő igepárok, hiszen az oroszban is lehet néha a perfektiv igének jelen idejű jelentése, ha oly ismétlődő mozzanatos cselekvést jelöl, amely tartós cselekvés háttere mellett megy végbe: „To kak zver\ ona zavojet, To zaplacet, kak ditja." (Puskin, Zimn. vec.) Abban viszont igaza van Majtinskajanak, hogy a magyar igekötős ós egyszerű igét néha egyformán kell fordítani oroszra: „Ö mindennap megír egy levelet", vagy ,,Ö mindennap í r egy levelet" oroszra for­dítva egyformán: „On jezegodno piset po pis'mu " A két ige között per­sze magyar szempontból is nyilvánvaló a különbség (a vid-különbség!). Az első mondatban az ige előképzője elég pontosan kifejezi, hogy a cse­lekvés alanya nemcsak írja a leveleket, hanem az írást be is fejezi tel­jesen, a másik mondatban azonban az ige jelentéséből nem derül ki, hogy befejezést nyer-e a levél írása vagy nem. Majtinskaja több példával illusztrálja, hogy a magyar igekötős és perfektiv jelentésű igéknek az oroszban gyakran folyamatos ige felel meg. Ilyen példákat később magunk is fel fogunk sorolni. Ez azonban annál többet, hogy a magyarban nincs olyan következetesség a vidék kifejezésében, mint az orosziban, nem bizonyít. Abban sem tudunk teljesen egyetérteni Ma jtinska jávai, hogy az elöképzőkkel kifejezett vid-jelentések a magyarban azért nem tekinthe­tők nyelvtani kategóriáknak, mert az előképzők többsége csak korlátolt mennyiségű igénél fejez ki vid-jelentést. Az igék többségéhez még a meg- előképző sem kapcsolható — mondja Majtinskaja —, pedig, mint már láttuk, az idők folyamán ez absztrahál ód ott leginkább és szinte a 61

Next

/
Thumbnails
Contents