Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

dolására épül aztán Pavel Bújnák már említett tanulmánya, aki az öszszes finnugor igekötöket a különféle szláv nyelvek hatására vezeti vissza. Soltész Katalin szerint „az igekötök kialakulása, jelentésfejlődése, funkcióik kibontakozása a magyar nyelv belső fejlődési törvényeinek megfelelően ment végibe; az idegen nyelvek gyakran kétségtelenül kimutatható hatása csaknem mindig már meglevő belső fejlődési tendenciákat erősített" [14]. Mindenesetre megállapítható, hogy pl. a meg- igekötő, amelyet Bújnák a szláv za- és po- igeprefixumok különböző jelentéskategóriáiba kényszerít bele, már első előfordulásakor is teljesen kifejlődött perfektiv funkciót mutat. A meg- igekötő, amely legmesszebbre jutott el az absztrakció útján, perfektiv funkciójában ma is rendkívül eleven és termékeny. (Megcáfol, megmos, megvarr, sőt: megjelent vmit, meghibásodott stb.) Perfektiv funkciója mellett meg kell említenünk konkretizáló funkcióját is. A puszta ige általánosságban fejezi ki a cselekvést, a meg-es pedig egyszeri, meghatározott előfordulásban . . . „Jó földben terem a búza" általában, de egy meghatározott földdarabon megterem a búza. Ilyenek: megbecsül, megbír, megbízik, megég (pl. szén a kályhában), megkövetel, megtűr stb. A kódexek kora óta eleven, bár nemigen termékeny kategória. „Olyasféle használat ez -—- állapítja meg Soltész Katalin •—, mint a szláv nyelvekben az opredeljonnyj — neopredeljonnyj vid, amelyből a soversennyj — nesoversennyj vid fejlődött." A perfektiv meg-es igék között vannak olyanok is, amelyek a cselekvés eredményességét jelölik, akár egyes orosz előképzős igék. Vö. keres — megkeres. Az utóbbi igében nemcsak az jut kifejezésre, hogy a keresés benne végetért, hanem azt is kifejezd, hogy a keresés elérte célját —, amit megkerestünk, azt meg is találtuk. Érdekes a meg- ún. félperfektív funkciója, amelyhez hasonló jelenség az oroszban nem mutatható ki. Erre vonatkozólag Soltész a következő példát idézi Derne László alapján: „A Vörös Hadsereg már Sztálingrád előtt is állandóan gyengítette ellenfelét, s ezzel eléggé meggyengítette, de Sztálingrádig még nem gyengítette le annyira, hogy döntő csapást mérhetett volna rá" [15]. Itt a folyamatos gyengít-tel szemben a meggyengít eredménye a legyengít-éhez képest csak részleges. Soltész Katalin kimutatja, hogy a meg- igekötő kifejezhet mozzanatosságot, befejezettséget, rezultativitást. Néha teljesen megváltoztatja az ige lexikai jelentését (lép — meglép). A meg- az igei aspektus kifejező eszköze, perfektiv jelentése 70—80%-os. Ami a többi, ősi magyar igekötőt illeti (el-, ki-, be-, fel-, le-), Soltész Katalin azokról is bebizonyítja, hogy tölbbé-kevésbé mindegyik rendelkezik a perfektivitás funkciójával, mely közel viszi őket az orosz igei előképzok vid-funkciójához. A magyar igekötőknek természetesen változatos, többfajta funkciója van, de egyik fő funkciója kétségtelenül az igei aspektus kifejezése. „Az igekötők irány jelentésének tágulásával előtérbe kerül az a mozzanat, amelyben mind a hat igekötő összetalálkozik, és amelyet joggal tarthatunk az igekötők legfontosabb jellemvonásának: az, igei aspektus kifejezése" [16]. Az igekötő a cselekvés beállását (ha nem kezdő vagy 59