Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

IV. Miscellanea - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Baudouin de Courtenay általános nyelvészeti jegyzete (1909)

képzett szavakat vetjük egymással egybe: voda, vodka, vodocka, vodica stb. Ezek a szavak ugyanis nemcsak hangképzetekből állanak, hanem morfémákból is, amelyekben e hangképzetek realizálódnak. A voda szó tehát morfémákból áll. De mi a morféma? „A szó morfológiailag és szemantikailag tovább nem osztható egysége." És mi a morfémánál kisebb nyelvi elem? A hang? Baudouin véleménye szerint a hang csupán fikció, a tudósok kiagyalása, amely a fogalmak összekeveréséből keletkezett és abból, hogy a pillanatnyi, múló jelenséget állandóan létezőnek tekintették. A hang csak külsőleges, mondhatnók: „jelenség! oldal". Mögötte az egyéni produktumban ott van a hangegystég képzete. A hangegység kiejtésekor keletkezett izomérzet révén létrejött akusztikai benyomás annak a jele, hogy ezeknek a mi pszichikumunkban megvan a megfelelő hangképzete. Ezt a hangképzetet nevezi a szerző fonémának, amelyet pontosabban is meghatároz: „Ezt a pszichikumunkban állandóan létező hangképzetet, azaz a kiejtő tevékenység egyidejű bonyolult komplexumának és az ettől kapott benyomások képzetét fonémának fogjuk nevezni" [8]. A fonéma meghatározásával még később is találkozunk a jegyzetben. Erre vonatkozóan rendkívül érdekes, kettéosztáson alapuló megkülönböztetést találunk szerzőnknél. Ebben a fejezetben foglalkozik részletesen a betű és hang, pontosabban a fonéma és graféma közötti különbségtétel szükségességével is. A szokásos definíciót, miszerint „azt a jelet, amellyel a hangot ábrázoljuk az írásban, betűnek nevezzük", elveti. Szerinte ábrázolni csak azt lehet, ami megvalósult, ami van. De hát létezik-e a hang egyáltalán? És különösen a nyelvi hang? Nem a „hang" létezik — mondja —, hanem a fonéma, a hang pszichikai forrása, amely sok egynemű akusztikai hatásból keletkezett. A mai betűk pedig csupán önkényes, egyezményes jelek. A betű és hang összekeverésének következménye az, hogy egyes nyelvtanok kemény és lágy magánhangzókról beszélnek [9]. Végeredményben a fonéma és graféma viszonyát a következőképpen jellemzi: „Az egyéni agyban, az egyéni pszichikumokban léteznek grafémák, azaz grafikai, írásos-látási képzetek és fonémák, azaz fonetikai, ejtési és hallási képzetek. A fonémák grafémákkal asszociálódhatnak." Leegyszerűsítve — Baudouin a hang képzetét fonémának, a betű képzetét grafémának nevezi. A mássalhangzók felosztásakor ugyancsak van érdekes megjegyzése szerzőnknek. A gutturálisokra, ajakhangokra, nazálisokra való felosztásban durva hibát lát, mert szerinte nem lehet a gégefőt, az ajkakat, az orrt sem egymással szembeállítani, sem egymás mellé állítani. Ez az úgynevezett princípium divisionis megsértését jelenti. Logikailag csak a gégefő // nem gégefő, orr // nem orr, ajak // nem ajak megkülönböztetés lehetséges. Ezt a példát azért említjük meg, mert itt Baudouin de Courtenay közel jár ahhoz, hogy a beszédhangokat megkülönböztető elemeik szerint oppozíciós párokba sorolja. A tankönyvek bírálatát néhány kívánnivalóval fejezi be. Felsoroljuk közülük a legjellemzőbbeket: 1. Határozottan meg kell különböztetni a grafémákat és a fonémákat. 418