Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

problématörténeti kutatások mennyire időszerűek és gyakorlatiasak napjainkban. amikor az SZKP XXII. kongresszusának szellemében megnőtt a közösségi aktivitás fejlesztésének, a szocialista demokratizmusra nevelésnek elvi és gyakorlati jelentősége. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szükséges, hogy az előző tematika nem azt jelenti, mintha e problémákat a neveléselméleti előadásokon vagy szemináriumok anyagában fel kellene dolgozni. Ez nyilván túlterhelés lenne és a jelenlegi keretek közt megoldhatatlan. Itt csupán az előadó számára — és esetleg a hallgatók számára, pl. fakultatív kollégiumi vagy szakköri keretben — felvetődő tájékozódási, elmélyítési, kutatási lehetőségekről, illetve szükségletekről van szó. * A didaktika keretéből felvetődő problématörténeti elmélyítésre említsük példaként az oktatási folyamattal kapcsolatos történeti kutatást. E téma feldolgozása ugyan már folyik — idevonatkozó anyag közlése azonban azért nem felesleges, mert szempontjaink nem kis mértékű eltérést mutatnak az eddigi feldolgozással egybevetve. Mit lenne hasznos tehát az oktatás folyamatával kapcsolatban neveléstörténetileg vizsgálni? a) Milyen világnézeti alapokon és milyen összefüggésekben merül fel az oktatás folyamatszerűsége a klasszikus polgári didaktikában, különösen Comenius és Pestalozzi műveiben? (A rendszerességre törekvés általában és a panszofikus oktatás tartalmához, valamint a didaktikai alapelvekhez való viszony Comeniusnál; az oktatás elemi pontjai, a fokozatosság elve és az oktatás folyamatszerűsége Pestalozzinál.) b) Milyen új vonások jelennek meg az oktatás folyamaitszerűségével szemben a felvilágosodás naturalista (Rousseau) és materialista gondolkodóinál (Diderot)? Érdemes lenne alaposan kritikailag foglalkozni egy „elfelejtett szerző", JACOTOT 1818-ban kialakított álláspontjával. Az ő „globális" módszere az oktatási folyamat tengelyébe a sajátosan bővülő, mélyülő ismétlést teszi, (összefoglalása olvasható J. Jacotot: „La méthode universelle" című művében.) c) A differenciált szemlélet kezdetei a herbarti „nevelőoktatás"ban: az oktatás lefolyásának, menetének különválasztása a ,,módszertől; a herbartiánus didaktika e felfogásának kritikája a formalizmus szemszögéből; d) Az oktatási folyamatra vonatkozó korszerű, differenciált szemlélet 'kidolgozása a modern didaktikában: az oktatás „folyamatszerűség"ének többféle értelme; az oktatási folyamat pszichológiai, fejlődés- és oktatáslélektani, tárgyi és logikai (formális és dialektikus logikai) vonatkozásai. A korszerű szemlélet alapjai a modern szaktudományban, szakdidaktikában, ia pszichológiában és a korszerű (formális és dialektikus) logikában. ** Talán e két példa is szemlélteti, hogy a problématörténeti kutatásból nyert anyag szélesebb és mélyebb tájékozódást eredményez az egyes didaktikai elvek, problémák (mint esetünkben: az oktatási folyamat 38