Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

b) Milyen haladó és reakciós törekvések jellemzők a XX. századi modern didaktikára? Hogyan mutatkozik meg a modern pedagógiában a korszerűsítésre törekvés, a túlterhelés leküzdése? d) Az oktatás rendjére, szervezetére vonatkozó koncepció lényeges vonásai a klasszikus polgári didaktikában, a XX. századi polgári reformpedagógiában és a szocialista iskolában; e) Esetleg fel használható — szerény mértékben — bizonyos történeti anyag az „oktatás eszközei és módszerei" című témakörben is, annak illusztrálására, hogy mennyit tökéletesedtek eszközeink és mit jelent a korszerű metodikai szemlélet. Nem kívánjuk itt ismételni, amit már a neveléselmélettel kapcsolatban is hangsúlyoztunk: a történeti szemlélet indokoltan és arányosan szerepeljen az előadás tematikájában, konkrét anyagában, semmiképpen ne menjen a jelen gyakorlati didaktikai szükségleteinek rovására. A történeti részek itt sem lehetnek lexikális jellegűek és rendszeres problématörténeti igényűek, hanem éppen a didaktika mai problémáinak színvonalas, mélyebb megértését kell szolgálniok. A tematika elkészítésénél nem felejthetjük el, hogy a történeti szemlélet konkrét érvényesítése nem csupán előadásokon történhet, hanem a szemináriumi munkában is. Konkretizálva: különösen a fenti c), d) és e) pontokban megjelölt mozzanatok olyanok, melyeket az előadások helyett jól kidolgozhatunk a szemináriumokban beszámolók, viták, a hospitálásokhoz kapcsolódó rövid referátumok formájában. * Az eddigiekben a marxista történetiség érvényesítését közvetlenül az oktatás (Bevezetés a pedagógiába, neveléselmélet, didaktika) anyaga (program, tematika, konkrét előadási és szemináriumi anyag) szemszögéből vizsgáltuk. Ez azonban csupán a kérdés egyik oldala: a hallgatókat közvetlenül érintő tananyag problémája. Van a kérdésnek egy másik, nem kevésbé fontos oldala is: milyen problématörténeti tájékozottság szükséges az előadó számára? Ezért érdemes felvetni és foglalkozni a problématörténeti kiadványok, a problématörténeti kutatás néhány olyan mozzanatával, amely közvetlenül érdekli a pedagógiai tárgyak főiskolai előadóit —, hiszen színvonalas, megalapozott előadásokat, szemináriumokat csak kellő problématörténeti tájékozottság, műveltség alapján tarthatunk. Ezért talán nem felesleges, ha a mai pedagógia-oktatásban való felhasználhatóság szempontjából röviden jellemezzük a hazai pedagógiai kiadványok probématörténeti értékeit és fogyatékosságait: a) Az 1950—56. közötti években megjelent hazai pedagógiai tanulmányok vagy teljesen nélkülözik a problématörténeti adatközlést, megalapozást, vagy csupán felszínes, lexikális adatközlésekre szorítkoznák. Gyakran előfordult a sematikus, egyoldalúan negatív, torzító kritika a polgári pedagógia egészével szemben, b) Az 1957 óta megjelent müveikben több értékes, pedagógia-oktatásunkban is jól felhasználható problématörténeti anyagot találhatunk. így pl. a hazai művek közül Borbély András—Durkó Mátyás: „Jutalmazás a szocialista fegyelem megteremtésében" (1957. Tankönyvkiadó, 5—52. old.) Horváth Lajos: ,.A világnézeti nevelés időszerű kérdései" (Bp. 1961., Tankönyvkiadó). Hasz36