Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Történetiség és korszerűség pedagógia-oktatásunkban

TÖRTÉNETISÉG ÉS KORSZERŰSÍTÉS PEDAGÓGIA-OKTATÁSUNKBAN (Megjegyzések a „Bevezetés a pedagógiába", a Didaktika, a Neveléselmélet és a Neveléstörténet reformjához.) Dr. BERENCZ JÁNOS A Tanárképző Főiskolákon történő pedagógusképzésünk reformját — mint ismeretes — a szocialista pedagógusképzés megjavításának célkitűzése hatja át. Korszerűbbé, életszerűbbé, gyakorlatiasabbá kell tennünk tananyagunkat, egész oktató-nevelőmunkánkat minden tekintetben. Ezzel együtt meg kell szilárdítanunk, el kell mélyítenünk hallgatóink szocialista világnézeti nevelését. Mindezen célokat pedig úgy kell munkálnunk, hogy hallgatóink túlterhelését kiküszöböljük. A különböző reformvitákon eddig is sokszor bebizonyosodott, milyen nehéz a gyakorlatban összeegyeztetni, együttesen érvényre juttatni az említett reform-elveket. Ezért van gyakorlati jelentősége annak, hogy az egyes elvi követelményeket és azok összefüggését konkréten, az egyes tárgyak oktatásával kapcsolatban igyekezzünk megragadni. Jelen tanulmány a főiskolai pedagógia-oktatásnak csupán egyik konkrét problémáját igyekszik felvázolni: azt, hogy a marxista történetiség — mint a korszerű szocialista világnézeti nevelés egyik (nem kizárólagos!) tényezője — hogyan érvényesíthető pedagógia-oktatásunkban, hogyan lehet és kell a pedagógiai tárgyak oktatását fokozott mértékben korszerűvé és gyakorlatiassá tenni. Az eddigiek alapján talán nem kétséges, hogy cikkünk témaválasztása főiskolai reformunk két alapelvének: a korszerű, szocialista világnézeti nevelésre törekvésnek (marxista történetiség) és a gyakorlatiasságnak (aktualizálás) szoros tartozéka, függvénye, konkretizálása meghatározott vonatkozásban. Hozzátehetjük még témaválasztásunkhoz, hogy az nem kis mértékben a reform elveinek harmonikus, célszerű egybehangolására törekvéséből is sarjadt: a viták során ugyanis nem egyszer egyik vagy másik alapelv kerül egyoldalúan — és ezért torzítóan — előtérbe. Amint feltétlenül hibáztatnunk kell a hallgatókat túlterhelő, lexikális adattömegben megnyilvánuló, öncélú historizálást — éppúgy helytelenítjük viszont az ellenkező végletet is: a szocialista pedagógiai műveltség szempontjá3 33