Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: További vizsgálatok hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmódja közötti összefüggésekről

keresztül valósul meg. így érthető, hogy agyvelejének más érző központjai vagy hiányoznak (lobus viscero-sensibilis IX—X.), vagy kis fejlettségűek (lobus opticus, valvula cerebelli). A második típusba a Tinea tinea tartozik. A Tinea tinea legjobban az iszapos fenekű állóvizeket, kubikgödrök vizeit kedveli. „Lomha, unalmas hal, amely majdnem mindig a fenéken tartózkodik." Tápláléka olyan, mint a Cyprinus carpioé: férgek, iszap, korhadék stb. A Tinea tinea nyúltagy velejének az anatómiai viszonyait vizsgálva kitűnik, hogy ugyanúgy, mint a pontynál, jól fejlett lobus viscero-sensibilis IX—X.-el, nagy tuberculum imparral és ha nem is erősen, de tagolt előaggyal rendelkezik. Mindezek a bélyegek teljesen összhangban vannak a fenéklakó életmóddal, a pontyra is jellemző táplálkozással és minden bizonnyal a Tinea tinea testfelületén is megtalálhatók a pontyra jellemző ízlelő bimbók, melyekből a centripetális idegrostok a jól fejlett lobus viscero-sensibilis IX—X.-be futnak. A Tinea tinea agyvelejének kisebb lobus opticusa és a torus sernicircularis kevéssé fejlett volta a Tinea tinea lomha, kevésbé mozgékony természetére utal. Azonban bizonyos ellentmondást fedezhetünk fel a III. és IV. táblázat áttekintésekor. Azt látjuk ugyanis, hogy a lomha compónak közepes corpus cerebelli je és nagy valvula cerebellije van. Ennek a körülménynek a megokolására résziben a fajlagos termetre (a compók elérik a 4—7 kg-os súlyt is), azaz a cerebellum közvetítésével mozgatott izomzatra és Karamjan azon kísérleteire kell 'hivatkoznunk, amelyek szerint a valvula cerebellinek szerepe van a feltételes reflexkapcsolatok kialakításában, vagyis a magasabb fokú idegrendszeri alkalmazkodásban is. Az agy velők harmadik típusába a Salmo irideus, a Salmo fario, az Aspius aspius, a Phoxinus phoxinus, valamint a Leuciscus idus agyvelejét soroljuk. A Salmo irideus, a Salmo fario és az Aspius aspius a tiszta, oxigéndús vizet kedvelik. Rendkívül ügyes, villámgyors úszók és kimondottan ragadozó életmódot folytatnak. Ezeknek az ökológiai tényezőknek megfelelően kicsi, vagy 'hiányzik nyúltagyvelejükön a nervus facialis viscero-sensibilis rostjait összegyűjtő tuberculum impar, kevéssé fejlett, vagy hiányzik a lobus viscerosensibilis IX—X., melybe a nyelv, a garat, a kopoltyúívek chemo- és tangoreceptoraitól hoznak ingerületet a nervus vagus és a nervus glossopharyngeus érző rostjai. Ugyanekkor rendkívül nagy, illetőleg uralkodó a többi agyszakasszal szemben ezeknél a halaknál, a gyors úszás, jó látás és a ragadozó életmódnak megfelelően a corpus cerebelli és a tectum opticum. Ha a táblázatokat áttekintjük, az összes említett jegyekben megegyezést látunk. Azonban az is kiderül, hogy az Aspius aspius agyvelején a valvula cerebelli tetemes, a Salmo^fajóknál kicsi, a telencephalon haemisphaerái a Salmo-f a jóknál kicsik és tagolatlanok, az Aspius aspiusnál nagyok és jól differenciáltak. Ez az ellentmondás valójában nagyon szép összefüggést fejez ki az Aspius aspius életmódja és agy velejének az anatómiája között. Az Aspius aspiusról ugyanis nemcsak azt tudjuk, hogy roppant sebes, ügyes úszó és hogy az Alburnus fajok nagy 281•