Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

eltérés továbbá a filmtől, hogy a kisméretű kép korlátai egyben intenzívebb, bensőségesebb pszidhikai hatást biztosítanak. (Vö. Charles SIEPMANN: „Television and education in the U. S. A." — UNESCO, Paris, 1952. 23—24. oldal.) b) A televízió kétségkívül rendkívül kiszélesítette a vizuális lehetőségek körét — különösen, <ha egybevetjük a színpaddal és a rádióhallgatás-adta lehetőségekkel. Ezért írhatta joggal a fent idézett amerikai kiadvány (Schramm—Lyle—Parker, i. m. 22—23. oldal), hogy a televízió „olyan kiterjesztését adta a világnak, amilyen azelőtt sohasem volt... a rádióhallgatásihoz hozzáadta a szemeket". c) Az eddigi tapasztalatok szerint a tv igen népszerű a gyermekek körében (2—3 éves kortól kezdve már igen kedvelik, de intenzívebb nézése 5—6 éves kortól kezdődik) és az ifjúság soraiban is. Számos megfigyelés szerint sok esetben visszaszorítja a mozibajárást és az olvasás iránti érdeklődést. — Nem egészen ok nélkül merült fel tehát olyan aggály, hogy nem vezet-e napjainkban a „televízió-mánia'' valami egészségtelen művészeti közömbösséghez, egyoldalúsághoz — sőt, ízlésbeli színvonalcsökkenéshez? (Ez az aggodalom olvasható a „Köznevelés" 1962. évf. 17. számában megjelent cikkében.) Valószínűbb azonban, hogy átmeneti jelenségről van szó, ami minden technikai újításnál megvolt. (Emlékezzünk csak vissza, hogy kezdetben a film is sokat ártott a színháznak; hosszú ideig le is nézték a filmet a kifinomult esztéták. Manapság azonban már nem féltjük sem a színházat, sem általában a művészi ízlést a filmektől! — néhány megrögzött, konzervatív ízlésű ember kivételével.) Ezért — ha napjainkban sokszor mutatkozik is a tv-rajongóknál egyoldalúság — ez alighanem átmeneti jelenség, mely az újság ingerlő hatásából adódik. Nagyon valószínű, hogy a tv-nézés esetében is bekövetkezik a kiegyenlítődés, a lehiggadás. Másfelől pedig remélhető, hogy a tv-előadások művészi színvonala is emelkedni fog. Ebben az, esetben pedig a tv éppúgy értékes nevelő hatást érhet el, éppúgy serkentőleg hathat másirányú érdeklődésre is, mint az napjainkban a film esetében tapasztalható. A televízióval kapcsolatban egyébként számos esztétikai nevelési, didaktikai és neveléselméleti probléma vetődik fel. Ezeket jelen keretek között nem fejthetjük ki. Ezért csupán utalunk néhány problémára: a) Miben áll a televízió-nézés és negatív pedagógiai hatása általában? Milyen pszichikai mechanizmusok, pedagógiai hatások lépnek fel a tv nézésekor? b) Pedagógiai szempontból milyen műsorkritikai problémák vetődnek fel? Melyek a kedvelt és kevésbé kedvelt műsorszámok? (Erre vonatkozólag érdekes, széleskörű közvéleménykutatást tett közzé a franciaországi Télé-klubok tapasztalatai alapján Joffre DUMAZEDIER. (Joffre Dumazedier: „Télévision et éducation populaire." — UNESCO, Paris, 1955.) — Hogyan oszlik meg egyes műsorszámok kedveltsége életkor, nem, társadalmi hovatartozás szempontjából? 24