Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

b) Minthogy kifejezőeszköze a hang, kiválóan alkalmas a hallási analizátor fejlesztésére (hallás élességének fejlesztése, hangviszonyok, dallam észlelése stb,); c) Az embeiu hangnak és a zenei hangnak érzelmi forrása és hatása is van. Ezért a zenei nevelés közvetlenül és nagymértékben alkalmas az érzelmek keltésére, a kedély pozitív irányú hangolására, pozitív érzelmi hatások sugárzására, egyszóval: az érzelmi nevelés elmélyítésére [19]; d) Az ének-zene oktatása, a zenei nevelés folyamán — a hang viszonyok felismertetésén, a zenei kompozíció elemzésén keresztül — bőven van alkalom, lehetőség az intellektuális képességek, a gondolkodás fejlesztésére is. Kétségtelen, hogy minden művészeti tárgyban indokolt, hogy elemezzük az esztétikai hatás tényezőit. Ezért indokolt, hogy a zenei nevelésből se maradjon el az elemzés, a tudatosítás, a szolmizálás. Ügyelni kell azonban arra, hogy az esztétikai nevelés szempontjából lényeges kellemes érzelmi hatás ne kerüljön háttérbe, ne érvényesüljön egyoldalú intellektualizmus a zenei nevelésben. Manapság is érdemes megszívlelni ROUSSEAU figyelmeztetését: a zenei nevelés mindig szórakoztató legyen. (Rousseau: Emil, vagy a nevelésről. Bp. 1957. Tankönyvkiadó kiad. 156. old.) e) Nagy lehetőségei vannak az énekoktatásnak a közös, esztétikai tevékenységen (közös éneklés, karének) keresztül a közösségi érzés fejlesztésére, érzelmivé és esztétikussá tételére; f) A hangszeres zene fejlesztőleg hat a motorikus-technikai képességre, a finoman koordinált mozgások zenei, esztétikai élvezettel járó fejlesztésére is. Végül említsük meg a zeneesztétikának — és egyúttal a zenei nevelésnek is — egy régóta, és sokat vitatott problémáját: milyen kapcsolata van a zenének, a zenei nevelésnek a valóság mélyebb, alaposabb megismeréséhez? A probléma azért időszerű, mert a modern polgári zeneesztétikában elterjedt nézet szerint a zene nem tükröz és nem ábrázol a tárgyi világból semmit, és mint művészi kifejezésforma nem áll kapcsolatban sem az intellektuális tartalmakkal, sem az érzelmekkel. Az ilyenféle nézetek többé-kevésbé oda konkludálmak, hogy a zene a különféle hangok, hangviszonyok (zörejek és zenei haingok) valamiféle kombinációjából áll —, mely lényegében se nem ábrázol, se ki nem fejez semmit. Anélkül, hogy e vita érdemébe belenyúlnánk, nevelési szempontból szükséges, hogy ideiktassuk azrt a konklúziót, melyhez a szocialista zeneesztétikusok eljutottak: (Itt főleg B. JARUSZTOVSZK1J: „Ábrázolás a zenében" című cikkét vesszük alapul, mely a Szovj. Muzika 1953. évf. 7—8—9. számában és az Űj Zenei Szemle 1954. évf. jelent meg; ezenkívül, mint legújabb idevágó tanulmányt, Üjfalussy József: „A valóság zenei képe" című művét említjük. — Zeneműkiadó, 1962. 8—12., 102—118. és 135—156. oldalak.) a) A zene — művészileg áttett és transzponált formában — felhasználja a valóságos hangokat, hangviszonyokat, mozgást; 20