Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Keszthely elnevezése és kialakulása

lepiiléseknél a hely fontosságát [12]. Radnóti Aladár szerint a fenéki ásatások eredményeit Pads Dezső igen valószínűvé teszi, „azonban a vázolt fejlődés, valamint Keszthely és Fenékpuszta nem kis távolsága egymástól kizárja, hogv népi vagy akár települési kontinuitás fennállhatott" [13]. Történettudományunk egyik újra meg újra vitatott elmélete, hogy egyes magyar városok a honfoglalásig fennmaradt római élet folytatásai. A szellemtörténeti irány térhódítása idején Pleidell Ambrus Dopsch folytonossági elmélete nyomán azt vallotta, hogy „Pannónia városait a népvándorlás nem irtotta ki, hanem azok fennmaradtak a magyar impériumig" [14]. Ezek szerint korai városaink a római városok egyenes folytatásai. A római kereszténységnek népvándorlás-korabeli folytonosságára következtet Pleidell abból is, hogy Keszthelyen a grófi kastély előtt álló Szent Márton-templomnak 1880-ban történt lebontásakor igen sok római téglát és alapfalaiban római falmaradványokat találtak [15]. Radnóti helyesen utal arra, hogy a városi kontinuitás — Pleidell véleményével ellentétben — nem mutatható ki a Dunántúlon. Ugyanakkor beszél a római úthálózaton alapuló földrajzi kontinuitásról, s pl. Fenékpusztán olyan települést tételez fel, ahol a lakosság — összetételében ugyan állandóan váltakozva — bizonyos települési állandóságot mutat [16]. A marxista magyar történetírás jelentős képviselője, Molnár Erik,, helyesen mutatott rá arra, hogy a római korszak ipari városai elpusztultak hazánkban az V—IX. században [17]. Lederer Emma szerint „Magyarország volt a népvándorlás népeinek átvonuló helye és ezek a barbár népek elsöpörték a római városok minden nyomát, a római szabad ipar, a római collegiák minden lehető emlékét... Az a majdnem fél ezredév, mely a népvándorlás és a magyarok honfoglalása közt eltelt, eltemette a klasszikus ókor hagyományait" [18]. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarok az új hazában nem találtak várost, legalábbis nem élő várost, mert ehhez »hiányzott a gazdasági-társadalmi viszonyok bizonyos fejlettsége. Ha városok nem is, nagyobb népességtömörülések, a falvaktól eltérő jellegű nagyobb avar-szláv települések azonban voltak hazánkban [19]. A várostörténet ún. kontinuitás-vitáját újabban Székely György zárta le „A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődést kezdetei" című cikkében [20]. Székely György megállapításait magunkévá téve úgy gondoljuk, hogy a pannóniai városok pusztulásáról, illetve a városok, kisebb-nagyobb települések elköltözéséről szóló forrásadatok érvényét nem általánosíthatjuk a Pannónia belsejében a IV. század derekán kialakuló új központ, a Keszthelytől nem messze fekvő Fenékpuszta és még néhány más későrómai település (pl. Pécs) esetére. A Balaton környékén ugyanis beszélhetünk bizonyos fokú települési folytonosságról; a későrómai kevert lakosság túlélte a népvándorlás hun szakaszát [21]. Azt már Sági Károly is észrevette, hogy „a népvándorláskor, sőt az államalapítás korának bizonyos problémái is feltehetően a római történet eseményeiben gyökereznek" [22]. Tanúiig