Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

nem kis keserűséggel: „...hiszen má filozófusok holt nyelven beszélünk, melyet a köznép nem ismer — s ez nagy érv a látón nyelv hívei számára!. .." [90]. — Bécs is azért van ellene a magyar nyelv művelésének, mert fél a felvilágosodás gyors terjedésétől. De ezenkívül, ha nem is egészen világosan, már ekkor tart a nemzeti nyelv más hatóerőitől is. Ezért tilt sok mindent magyarul, amit egyébként németül nyomtatni enged. Batsányi is erőteljes szavakkal panaszolja ezt a megkülönböztetett bánásmódot. A nádornak bizonygatja, hogy a Magyar Museum lefoglalt számában, az abban megjelent költeményekben „ ... semmi sincs .. ., amit bármely jónevelésű és olvasni szerető magyar más nyelveken ezerszer ne olvasott, és mindennapi beszélgetésben ne hallott volna. És csak a nemzeti nyelven lenne tilos hasonló dolgokat olvasni? Békétlenebbek vagyunk mi, mint mások? Kevésbé szabadok vagyunk? Szomorú és lesújtó lenne ez minden magyarra, minden gondolkodó emberre nézve!" [91]. * ** A mentőírások Batsányi János legérettebb és leghaladóbb, legeurópaibb politikai és művelődéspolitikai elképzeléseit tartalmazzák. Sem eddig nem volt, sem ezután nem lesz a költőnek alkalma és lehetősége, hogy ezt a szintet elérje. Batsányi felismeri a francia forradalom páratlan világtörténelmi jelentőségét, s látja, hogy annak hatását még igen sokáig érezni fogják az emberek. A magyar társadalmi viszonyokbóí következik viszont az, hogy a forradalom lényegének a zsarnokság elleni harcot tekinti, és a jakobinusok forradalmi módszereitől visszariad. Van benne polgári önérzet, de nálunk nincs polgárság, amelyre támaszkodhatnék. Ezért nemesi környezetének szemlélete erősen befolyásolja. Velük együtt őszintén tart a véres parasztfelkeléstől. Hazánk sajátos viszonyai miatt nálunk nem tartaná kívánatosnak a francia forradalomhoz hasonló erőszakos felforgatását a társadalomnak. Saját tapasztalatai és német olvasmányai egyaránt a lassú forradalom, az evolúció hívévé teszik. A változás, a haladás lényegében — éppen a forradalmi események dialektikájának hatása alatt — dialektikus elemeket lát meg, ha nem is világosan, de legalább megsejtésszerűen. Feladatának érzi, hazája iránti kötelességének tartja, hogy felismerései birtokában, különös helyzetében, a hatalmon levőknek megmagyarázza a történelmi pillanat lényegét és a hatalom és a haza szerinte közös érdekeit. Itt egyben a kultúra funkciójának új magyarázatát adja Bessenyei után. A kultúra, a felvilágosodás nála is az ország boldogságának egyik legfontosabb eszköze. De ő már a forradalom után közelebbről meg tudja mondani, milyen módon használandó fel ez az eszköz. Szerinte a kívánatos lassú forradalom egyértelmű a felvilágosodással, az emberiség önkifejlésével. A felvilágosodás a természetnek „tiszteletreméltó segítője", mintegy a szükségszerűen bekövetkező társadalmi változás bábája. A hatalmasok azonban nem értik a helyzetet, és most, a forradalom bekövetkezte után üldözik a felvilágosodást, a kultúrát, és elnyomnak minden szabad gondolatot. Batsányi azt igyekszik nekik 11* 161