Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

vesztét érezve csíp legmérgesebben. Szomorú állapot, hogy a magyar literaturának ezer meg ezer akadályait oly nehéz elhárítani. A setétségnek apostoli ez ellen fordítják minden erejeket, mert látva tapasztalják, hogy ezzel együtt terjed a világosság, ezzel együtt fejlődik ki a népnek észibeli tehetsége" [51]. A nagy francia felvilágosítók nem buzdítottak forradalomra. A legnagyobbak közül senki sem éri meg a forradalom kitörését, a kisebbek közül többen igyekeznek magukat attól elhatárolni, ami persze a dolgok objektív összefüggésén semmit sem változtat. Nem csoda hát, ha a felvilágosodás 'hívei a Rajnától keletre a zsarnokság bukásán érzett örömmámor elmúltával többnyire azt bizonygatják, hogy nem a felvilágosodás következménye a forradalom, hanem a despotizmusé. A társadalmi fejlődés igazi törvényeit nem ismerve, ezt nyugodtan így is gondolhatják, és közben védik a felvilágosodás veszélybe került állásait is. 1791-ben magyarra is lefordítják a német Ewald könyvét A köznép megvilágosodásáról, mert tartalma nagyon megfelel a magyar közvéleménynek. Ewald bizonygatja egy helyen: „Nem a megvilágosodásnak kell tulajdonítani az amerikai és franciaországi eseményeket... A francia eseményeknek oka az ottani uralkodónak és az arisztokráciának despotizmusa .. [52], A második József az Elisium mezején című röpiratban a holtak beszélgetnek a kor nagy divatja szerint. Ferenc császár, Mária Terézia férje, veti szemére Voltairenek, hogy ők okozták „éppen azt az elme szédelgést, mely most mindenütt uralkodik, amely miatt az erkölcstelenség és vétkes szabadság annyira elhatalmazott, hogy azt gondolja minden, hogy a gondolkozásbéli szabadsággal együtt jár a törvény nélkül való életnek szabadsága is. . ." Voltaire mentegetőzik is erősen: „Felséges Uraim! mi azt sohasem prédikállottuk, hanem az egymásnak eltűrését... és az igazgatások módjának megjobbítását... Ha ezt a tudományt az emberek nem jól fordították a magok, hasznukra, mi annak nem vagyunk okai" [53], És most térjünk vissza Batsányi gondolatmenetéhez! Mindenekelőtt azt akarja bebizonyítani, hogy a reakció, a szabad gondolat, a felvilágosodás erőszakos elnyomása az állam, tehát a hatalom szempontjából sem jó fegyver a mostani időkben, mert éppen a felforgatás híveinek malmára hajtja a vizet. A Mentőírásban leírja, hogy az emberek megütközéssel értesültek a Magyar Museum ellen indított hajszáról, s azt olvasták ki 'belőle, hogy a sajtószabadságot még az eddiginél is jobban korlátozni akarják. Viszont, mondja Batsányi, „A felvilágosodás jótékony fénye már annyira elterjedt Magyarországon, hogy a sajtószabadság még nagyobb korlátozása napról napra terhesebb lenne és hamarosan — talán hamarabb, mint bizonyos emberek gondolnák —, általános elégedetlenséget hozna magával" [54]. Éppen ezért a költő szerint, ha a folyóirat érintett füzetében „ma az annyira megváltozott korviszonyok között valóban megbotránkoztató vagy félremagyarázható" dolgok lennének, akkor is jobb lenne II. József szellemében türelemmel napirendre térni ez ügy felett. „Hiszen ismeretes és a következmények által számtalanszor igazolt tény, hogy ilyen esetekben nem alkalmasak 153