Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

Az az osztály azonban, melynek Batsányi tagja, s melynek ideológiáját következetesen képviselni tudná, a magyar polgárság, még igen gyenge, illetve alig is létezik. Ezért Batsányi csak igen homályosan fogalmazhatja meg, hogyan, milyen erők hatására megy végbe a változás, a társadalmi haladás. A francia felvilágosítók szerint a nagy egyéniségek viszik előre az emberiséget, valósítják meg az ésszerű reformokat. Az tehát a feladat, hogy a hatalmasokat kell megnyerni a felvilágosodás eszközeivel a reformok ügye számára. Diderot tanügyi reformtervezetet készít II. Katalin cárnőnek, Rousseau alkotmányt tervez Lengyelország számára. Batsányi a forradalom éveiben német olvasmányai hatására egy lépéssel előbbre jut, bonyolultabbnak látja a társadalom fejlődésének menetét. Megfogalmazásaiban főleg az a figyelemreméltó, hogy a folyamatot törvényszerűnek tartja és az egyes nagy emberek helyett a tömegek [41], a sok-sok egyes ember szerepét sejti meg homályosan és próbálja szinte költői képekben kifejezni. Az előbb már idéztük az Apologiának azt a részét, melyben arról van szó, miként halad feltartóztathatatlanul az emberi elme az igazság meglátott fénye felé. Batsányi így folytatja: „Ez a bekövetkezendő — bár előre senkinek, még a legbölcsebb embernek éleslátása által sem meghatározható — dolgoknak bizonyos és vitathatatlan rendje; ez az örök és megmásíthatatlan sorozat és láncolat, mely saját magát görgeti ós fűzi össze a következetesség azon örök rendje szerint, amelyből össze van illesztve: ezt hívták végzetnek a régiek" [42]. A végzet, a következetesség örök rendje, a dolgok bizonyos és vitathatatlan rendje: mindez arra akar utalni, hogy mint a természetben, a társadalomban is törvények szerint mennek végbe a változások, s e törvények érvényesülését megakadályozni nem lehet. íme, néhány idézet: „S hol van az isten, aki ezt megváltoztatná?" „Igen, eljön biztosan az idő — előbb vagy utóbb —, amikor a körülmények nyomásának nem lehet többé ellenszegülni." „ .. . mégsem állhat emberi hatalom jót a jövőért. Mert erre a most látszólag oly nyugodt államra is rákerül a sor" [43]. „Mindezek, amiket itt felhozok ... nem beteg ember lázálmai, nem üres, hiú ábrándképek. — „S hol vannak bizonyítékaid?" A természet könyve és egész tárháza, minden idők és népek minden emlékezése!" [44]. A fejlődés dialektikájának, ellentmondásosságának a megsejtése csillan ki Batsányi néhány megfogalmazásából. A francia forradalom eseményei megsejtetik vele, hogy születik meg az új. a sok, sokszor ellentétes irányú emberi törekvés harcából. A forradalomra vonatkoztatva beszél „a természetnek és az emberi dolgoknak egymást kölcsönösen visszahúzó, de előre is hajtó mineműségé"-ről, „az Okoknak az okozatokkal, s ezeknek amazokkal való kölcsönös összefügésé"-ről, „hatásá"ról és „visszahatásá"-ról [45]. A „dolgok rendje" szerinte „örök és megmásíthatatlan sorozat és láncolat, mely saját magát görgeti és fűzi össze a következetesség azon örök rendje szerint, amelyből össze van illesztve ..." (A kiemelés tőlem: N. L.) Batsányi itt a régiekre hivatkozik, akik ezt végzetnek hívták. Mi más ez azonban a magyar költőnél és politikai gondolkodónál 1795-ben, mint annak kimondása, hogy az em150