Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

A felvilágosodás e téren is előkészítője a következő korok teljesebb fel­fogásának. ,,. . . nincsen e világon olyan nemzet, melynek magába is szokásai, törvényei száz esztendeig egvhuzamba minden részeibe változás nélkül maradtak volna", ezt olvassuk A magyar néző ben. „Elhitetheted akkor magaddal, fordul Bessenyei olvasójához; hogy minden nemzet a szerint változott a maga dolgaiban, vagy sebesebben vagy lassabban, amint tör­ténetei magokat előadták." A változás tehát folyamatos, sőt bizonyos okok folytán lehet lassabb vagy gyorsabb. Ezekről az okokról természe­tesen Bessenyei sem tudhat semmi közelebbit mondani. Annyit azonban tud, hogy „ .. . soha nem volt nemzet, nem is lész, mely magába a vál­tozásokat felfüggeszthesse." A változás tehát feltartóztathatatlan. És ha a modifikáló okokról nem is tud semmit mondani Bessenyei, a változás alapvető irányát és alapvető mozgatóját meg tudja jelölni az ész, a vilá­gosság terjedésében. A lelke biztatja írásra így Bessenyeit: .„Honnan származtak hát azok a világosságokj melyek szerint már ma az öreg­asszonyokat ördögnek képibe nem égetik?. . . nem írják „Lutherani comiburantur?" . . . Szeretnéd, ha még ezek a szép dolgok fenn volná­nak? vagy hi szed-é, hogy nem az írásból, olvasásból származott világos­ság törlötte el őket?" Majd ismét újabb szörnyű tévelygéseit sorolja el a lélek az emberi nemnek, hozzátévén: „ . .. úgy de ezek már ma mind eltöröltettek, a jó és szép írások áltál, melyekből az emberi elme vilá­gosodván, kegyetlenségét megláthatta. Még pedig sokaknak eltörölteté­sére van szükségünk" [36]. A világosság, az ész hatalmának terjedése tehát már eddig is sokat változtatott, javított az emberi társadalom éle­tén. Még inkább reméli ezt a felvilágosult ember a jelentől és a jövőtől. E történetfilozófiai koncepcióból logikusan következik azután a ma­gyar felvilágosodás annyit hangoztatott alaptétele: „Az ország boldog­ságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mennél közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb" [37]. Ennek az alaptétel­nek a továbbfejlesztésére csak akkor kerül sor, amikor a francia forra­dalom kitörése után új helyzet keletkezik. Azok fejlesztik tovább, akik a francia események magyarországi konzekvenciáit alaposan végiggon­dolják, vagyis a magyar jakobinusok, függetlenül attól, hogy a Marti­novics-fele szervezkedésnek tagjai voltak-e vagy sem: Hajnóczy József, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Kármán József és Csokonai Vitéz Mihály. A nemzeti művelődésnek a funkcióját a megváltozott hazai helyzet­ben a legmélyebben Batsányi János elemzi, a legszorosabb kapcsolatban a forradalommal, a szükségesnek tartott társadalmi változással. „A változások a természet művei, amely soha meg nem áll. Bele­tartoznak a teremtés nagy tervéibe. S hol van az isten, aki ezt megvál­toztatná?" [38]. Már a nádorhoz intézett Mentőírásábarx így foglalja ösz­sze Herder nyomán Batsányi a maga sziklaszilárd meggyőződését a vál­tozások szükségszerűségéről. Batsányi tiltakozik az ellen, hogy elválasz­szuk a természetet és a társadalmi életet ez alapvető szükségszerűség szempontjából. „A Természet nem érvényesül jobban — fejti ki az Apo­148

Next

/
Thumbnails
Contents