Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

hetne valahol rettenetesebb káoszt elképzelni, mint ha a magyar monarchiában forradalom törne ki! itt, ahol annyira eltérnek egymástól a népcsoportok, annyira különböznek nyelvükben, vallásukban, nevelésükben és az ezekkel együtt magukba szívott gyűlölködő előítéletek és érzületek által, ahol annyi eltérő, alig egyesíthető szándék és érdek oly erősen keresztezi egymást —, ahol csak a közelmúltban kezdett nyilvánvalóbban kifejlődni a közszellem. . ." [29]. Batsányi, illetve az a művelt főúri és nemesi csoport, melyhez politikailag tartozott, s melynek nézeteit valószínűleg legalább alapvonalaiban képviseli, ez állásfoglalásban rendkívüli politikai éleslátásról tett tanúbizonyságot. Az egész reformkorban a legjobbak fognak azon fáradozni, hogy az annyi eltérő, alig egyesíthető szándék és érdek egyesítését mégis megvalósítsák. Batsányi még csak népcsoportokról beszél, nem nemességről és jobbágyságról, de az érdekegyesítés szinte szó szerint fordul elő nála. Batsányi persze legalább annyira gondol a népcsoportokról szólván a magyarsággal egy közös hazában élő más népekre; az ezekkel való érdekegyesítést azután a reformkor nagyjai még sokkal kevébé találták meg. 1848/49 azután megmutatta, hogy Batsányinak igaza volt: a meg nem valósított érdekegyesítés miatt igazán sikeres forradalmat és szabadságharcot nem lehetett folytatni. Idetartozik távolabbról az a megjegyzése is Batsányinak, melyben — tudtommal nálunk először — pánszláv veszélyre utal. A Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz című vers mesteri magyarázatában áll ez a hely. A vádló azt kifogásolja a versben, hogy a költő abban ,,a haza képzeletszülte bajaival" ijesztgeti magát. A hazát fenyegető bajok között hozza fel a költő ,,ezt a rémes áradatot, mely a Volgát és Dont már régóta a Dunával akarja összekötni, s már azzal fenyeget, hogy a várat, ahol ezt írom, talán az utolsó gátakat is áttörve, megszállja .. ." [30]. Mit lát Batsányi a francia forradalom leglényegesebb tartalmának? Azt, hogy a fejlődést előrevitte, de természetellenes módon, erőszakos eszközökkel. Erre a reakció ostoba ellenállása és azok tétlensége kényszerítette, akiknek hivatásuk lett volna a természetes fejlődés akadályainak elhárítása. A forradalom így téhát erőszakosan félredobta az útból a zsarnokságot és állhatatosan küzdött ellene. Batsányi gondolkodásában tehát a zsarnokság szenvedélyes gyűlölete is találkozik a francia forradalom egyik fontos törekvésével és jelszavával. A Mentőírásban úgy beszél magáról, mint aki „halhatatlan gyűlöletet" érez „mindenféle igazságtalanság és tirannizmus iránt" [31]. A franciaországi változásokra című versét úgy magyarázza, hogy az „általában a kényurak ellen szól; az emberiség azon ellenségei ellen, akik játékszernek, semminek tartják alattvalóik életét és nyomorúságát" [32], II. Józsefről szólva, azt szögezi le, hogy „az uralkodóknak még jót tenni sincs joguk erőszakkal, népük akarata ellenére" [33]. Önmagáról az Apologiáb&n rövid jellemképet fest, melynek legkiemelkedőbb vonásai a szaJbadságszeretet, valamint az álnokság és a zsarnokság gyűlölete, amiket „az emberi nem legborzasztóbb és legvészesehb ostorai"-nak [34] tart. Szabadságon „mér146