Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

Ha mélyebben vizsgáljuk a giccs és a dekadencia lényegét, nyilvánvaló, hogy a giccs is, a dekadencia is szembenáll szocialista nevelésünk céljaival: a giccs a hamis, felszínes tükrözés és a művészietlen ábrázolás, kifejezés miatt mind tartalmilag, mind formailag veszélyezteti esztétikai nevelésünket, egyúttal elsekélyesíti a tanulók gondolkodási képességét, intelligenciáját és erkölcsi ítéletét is. A dekadens hatású mű viszont elsősorban tartalmilag, világnézeti és erkölcsi téren hat rombolólag — és e rombolás annál veszélyesebb, minél vonzóbb, hatásosabb formában történik az ábrázolás, kifejezés. Az eddigiekből az következik, hogy nem lehet valami „elsőbbséget", veszélyességi sorrendet megállapítani a giccs és a dekadencia között — mert mindkettő — más-más területeken, eltérő módon, veszélyezteti szocialista pedagógiánk célkitűzéseit. Végül nyomatékosan hangsúlyozni szükséges, hogy a giccs és a dekadencia konkretizálása igen sokoldalú, gondos esztétikai, gyermeklélektani és pedagógiai szempontú vizsgálódást igényel. Amint feltétlenül káros hatású, ha nevelésünkben befolyást engedünk a giccses, egészében dekadens ízlést, érzést sugárzó műveknek, — éppúgy kifogásolható másrészt, ha objektíve nem kellően indokolt alapon kirekesztünk egyes felhasználható, értékes műveket „giccs" és „dekadencia" címén, — mert a minden szempontból objektíven megokolatlan kirekesztés elszegényítheti esztétikai nevelésünket. * ** d) Elmaradhatatlan követelmény végül a tanulók esztétikai alkotóképességének foglalkoztatása, fejlesztése is. Ezt az iskolareform aktivitásra nevelési célkitűzéséből fakadóan, napjainkban különösen fontos vonásnak, követelménynek kell tekintenünk. * ** Mi következik a szocialista nevelés említett fő célkitűzéseiből és részfeladataiból? Az, hogy az esztétikai nevelés nélkülözhetetlen, szükséges helyet tölt be a sokoldalú, harmonikus szocialista nevelés egészében. A valóság, a műalkotások esztétikai vonásainak megértése, átélése, az esztétikai tevékenység kiegészíti és beteljesíti azt a lehetőséget, amelyet a pusztán intellektuális és pusztán gyakorlatias anyag során a nevelő elérhet. Az esztétikai mozzanatok juttatják ugyanis a gyermekeket olyan örömhöz, amely szinte kárpótolja őket a tanulás és a gyakorlati tevékenység olykor fáradságos, némelykor egyhangú munkájáért. Az esztétikum — kellő céltudatossággal, rendszerességgel alkalmazva — hasznosan egészítii ki érzelmi hatásokkal az iskolai tananyagot. * ** Végül kérdezhetj ük: Az esztétikai nevelésnek melyik területe, részfeladata az alapvető? Számos tankönyvben inkább a művészeti nevelés gyakorlati jelentősége kerül hangsúlyozásra. Ez bizonyos mértékig érthető is abból, hogy ez a terület a leginkább hozzáférhető, az iskolák tantervi anyagával ez adja a legközvetlenebb kapcsolatot; ez a legtöbb hagyományra, tapasztalatra épülő terület — és az előzők alapján — éppen a művészeti nevelés a legkimunkáltabb is. 9