Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Lengyel Zoltán: Gondolatok Venyegyikt Jerofejevről és "Moszkva-Petuski" c. kisregényéről

ben egyes kortárs írók "Az orosz egzisztencializmus evangélimát" vélték felismerni. A 60-as évek elején Jerofejev több cikket írt Ibsen késői drámáiról. Ezeket a vlagyimiri Lebegyev-Poljanszkij Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiben szerette volna megjelentetni. Elképzelése ezúttal sem teljesült. Cikkeit "metodológiai" szempontból közlésre alkalmatlanoknak ítélték. A nem hivatalos elismerést az írónak a fentebb már említett "Moszkva-Petuski" című poéma hozta meg. Ezt követte 1972-ben a "Dmitrij Sosztakovics" című mű, majd a Vaszilij Rozanovról szóló esszé. 1985-ben jelent meg a "Вальпургиева ночь или Шаги Командора" című ötfelvonasos tragédiája. Nagy tervek foglalkoztatták, amikoris váratlanul súlyos betegség tört rá. A Sorbonne sebészonkológus professzora kész lett volna megműteni a gégerákkal küszködő írót, de hazája megtagadta tőle a kiutazási engedélyt. "Умру, но никогда не пойму, мне же не в туристическую..." fakadt ki keserűen. 1990-ben fiatalon távozott az életből. Hazája ismét szegényebb lett egy tehetséges, szerény íróval, akit Alekszandr Velicsanszkij találóan így jellemzett: "Ибо он не просто pluribus unum - единственный из многих - он, пожалуй, даже слишком едитнственен и среди слишком » 2 многих . 3 Jerofejev "Moszkva-Petuski" című műve nyomtatásban először hazáján kívül, Izraelben jelent meg. Rövid idő alatt mintegy húsz nemzet nyelvére fordították le. A mű műfaját a szerző poémaként határozta meg. Az író a "Moszkva-Petuski"-ban folytatja a ragyiscsevi, gogoli és nyekraszovi hagyományokat. Hőse "Venyegyikt Jerofejev" "országjárásra" indul. Az általa megtett út azonban a nagy elődök hőseitől eltérően - csak áttételesen nyújt lehetőséget a vidék életébe történő betekintésre. Gogol és Nyekraszov műveitől eltérően Jerofejev poémájában csak egy karakterisztikus típussal találkozhat az olvasó. A hős szárnyaló fantáziáján keresztül betekintést nyerhetünk a korra jellemző hangzatos, hazug szólamok szellemében dolgozó hatalmas ország népének valós életébe is. Az elénk táruló kép - jóllehet egy alkoholista vízióiként jelenik meg — elszomorító és lehangoló, mert igen sok igazságot tartalmaz. Az író, ha úgy tetszik, 66