Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Emil Braginszkij a szerző és társszerző

luxusvillában mikor új pincérnő érkezik. A "régiek" Aszját azonnal próbára teszik. Az egyik udvaronc "rangos elvtárssá" maszkírozza magát, s a csábítás minden trükkjét alkalmazva, meghódítja a lányt. A "lakáj" élethűen játssza a Rendkívül Fontos Személyt, kimódolt lassúsággal nyilatkozik, egykedvűen választ a sokfajta whiskyből, szüntelenül ismételgeti, hogy ő már nem is ember, csupán egy "küldetés", maga az "elhivatottság". A mesterkélt udvarlás közben, egy gyenge pillanatában Georgij "kiesik" a szerepéből, de gyorsan észbe kap, újra felveszi a pózt és már megint a régi, a magabiztos, a legyőzhetetlen, az ellentmondást nem tűrő hatalom. Anyához intézett álbölcselkedő-képmutaó szavaiból egy típus karikatúrája villan elő. ... "Az emberi méltóság érzése kiveszőben van, helyébe a talpnyalás lépett. Amikor dolgozom, nincs idő a gondolkodásra, de ha szabadságon vagyok vagy adódik néhány nyugodt perc, elgondolkodom: miféle emberekért töröm magam? Hol vannak az igazi emberek? Talán te vagy az egyetlen... 151 A ravasz vidéki ártatlanság rövid idő alatt kiismeri magát a kéjeskétes játékban és alakoskodásban, "rátermettségben" mindenkit túlszárnyal. Olyannyira, hogy magához ragadja a vezetést is, és az öregedő Rimma Petrovna helyett már ő parancsolgat a "lakájoknak". A kitűnően kidolgozott, szellemesen sorba rakott epizódokból komponált vígjátékban a szerző a hatalom előtti hajbókolást, a szolgalelkűséget, a gépies szerepjátszást karikírozza. A nagyság látszatához gyakran elégséges a begyakorolt "fontosság" álarca, az elegáns hozzá nem értés, a talpraesett nullaság. A pamflet-szerű színműben lényegében játékos szerepcsere történik, de a persziflázsig fokozott jelenetek azt sugallják, hogy a Rendkívüli Személyiségeket tetszősen másoló lakájok és a valóság "fontos elvtársai" között aligha van különbség. Az utóbbiak is csupán lakájok. A vígjáték feszesen felépített és kitűnően összefűzött jeleneteit Braginszkij apróbb, frappáns betétekkel fűszerezi meg. A háziorvos bohókás kézi trükkökkel diagnosztizál, a főszakács vidám-pikáns versikékkel tálalja fel az ételeket, a biztonsági őr mindig a betanított frázist szavalja. A lakájok játéka, megítélésünk szerint, az utóbbi évek egyik legmerészebb, legötletesebb orosz vígjátéka. Az sem lehet véletlen, hogy a remek darab éppen a műfaj fellendítésén és népszerűsítésén szakadatlanul fáradozó Braginszkij nevéhez fűződik. 29