Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Emil Braginszkij a szerző és társszerző

A következő közös darab ugyancsak magatartásformákat szatirizál, de már magasabb, elmélyültebb szinten. Már maga a cím is sokat sejtető: A képmutatók. A színhely sem mindennapi: egy szinkronstúdió, ahol a nagyon különböző tehetségű és sorsú színészek kölcsönzik hangjukat a "Szerelem olasz módra" c. film szereplőinek. Kilenc ember, kilenc álarc mögött. Más-más a művészi, az otthoni és az utcai maszk. "Braginszkij-Rjazanov a darab sodró lendületű epizódjai során bepillantást nyújt a maszkok mögé. A művészet "munkásai", azaz az emberek, gyakran kényszerülnek kisebbnagyobb hazugságokra, kényes-kétes kompromisszumokra vagyis szerepjátszásokra. A képmutatás pedig összekuszálja az életet, s a boldogság ígéretét-igézetét csak imitálja. A bonyodalmas, több szálon futó cselekményű vígjátékba sok mindent belesűrítettek a szerzők: a művészi munka buktatóit, az elvetélt szerelmet, a színészi allűröket, a beteges szerzési vágyat, a magánélet változatos kisiklásait. A Marcello Mastroianni hangját szinkronizáló Tyurin a "vonzó és taszító" Szvetlánát, a gyönyörű asszisztenst szereti, aki hűtlenül elhagyta. A Sophia Lorent "alakító", befutott színésznő, Raisza, általános megdöbbenésre, egy fiatal sofőrt választ párjául. Szvetlana második férje, a nagymenő, üzletkötő is Tyurkin sorsára jut és hiába ígér fűt-fát a hiú, magabiztos Uszacsov, a szépasszony hajthatatlan marad. A pergő események során a rendező, a kezdő, butácska szinésznő, a fordító és a többiek életéből is elővillannak a korszakot szatirizáló pillanatok. Ezúttal elmarad az általános "happy end". Nagy nehézségek árán elkészül a szinkron, de a művészek sorsában megmaradnak a kérdőjelek. A szellemes vígjáték címe egy társadalmi attitűdöt fogalmaz meg. A darabban a képmutatók, a színészek, de mindannyian az élet "Színpadán" játszunk, s gyakran a színpadi figurákhoz hasonlóan mi is képmutatók vagyunk. Ez az alapgondolat Szvetlana és Raisza intim dialógusában "áperte" ölt testet. SZVETLANA Az életben gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, amikor színlelnie kell. RAISZA Ebben nem vagyok biztos. SZVETLANA Hogy mondhatod ezt? Ha jól belegondolunk, mindenki színlel, mindenki alakoskodik! RAISZA Dehogy mindenki. 23