Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Emil Braginszkij a szerző és társszerző

A következő közös darab ugyancsak magatartásformákat szatiri­zál, de már magasabb, elmélyültebb szinten. Már maga a cím is sokat sejtető: A képmutatók. A színhely sem mindennapi: egy szinkron­stúdió, ahol a nagyon különböző tehetségű és sorsú színészek köl­csönzik hangjukat a "Szerelem olasz módra" c. film szereplőinek. Kilenc ember, kilenc álarc mögött. Más-más a művészi, az otthoni és az utcai maszk. "Braginszkij-Rjazanov a darab sodró lendületű epi­zódjai során bepillantást nyújt a maszkok mögé. A művészet "munkásai", azaz az emberek, gyakran kényszerülnek kisebb­nagyobb hazugságokra, kényes-kétes kompromisszumokra vagyis szerepjátszásokra. A képmutatás pedig összekuszálja az életet, s a boldogság ígéretét-igézetét csak imitálja. A bonyodalmas, több szálon futó cselekményű vígjátékba sok mindent belesűrítettek a szerzők: a művészi munka buktatóit, az elve­télt szerelmet, a színészi allűröket, a beteges szerzési vágyat, a ma­gánélet változatos kisiklásait. A Marcello Mastroianni hangját szink­ronizáló Tyurin a "vonzó és taszító" Szvetlánát, a gyönyörű asszisz­tenst szereti, aki hűtlenül elhagyta. A Sophia Lorent "alakító", befu­tott színésznő, Raisza, általános megdöbbenésre, egy fiatal sofőrt választ párjául. Szvetlana második férje, a nagymenő, üzletkötő is Tyurkin sorsára jut és hiába ígér fűt-fát a hiú, magabiztos Uszacsov, a szépasszony hajthatatlan marad. A pergő események során a rende­ző, a kezdő, butácska szinésznő, a fordító és a többiek életéből is elővillannak a korszakot szatirizáló pillanatok. Ezúttal elmarad az általános "happy end". Nagy nehézségek árán elkészül a szinkron, de a művészek sorsában megmaradnak a kérdőjelek. A szellemes vígjáték címe egy társadalmi attitűdöt fogalmaz meg. A darabban a képmutatók, a színészek, de mindannyian az élet "Színpadán" játszunk, s gyakran a színpadi figurákhoz hasonlóan mi is képmutatók vagyunk. Ez az alapgondolat Szvetlana és Raisza in­tim dialógusában "áperte" ölt testet. SZVETLANA Az életben gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, amikor színlelnie kell. RAISZA Ebben nem vagyok biztos. SZVETLANA Hogy mondhatod ezt? Ha jól belegondolunk, min­denki színlel, mindenki alakoskodik! RAISZA Dehogy mindenki. 23

Next

/
Thumbnails
Contents