Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. Lőrincz Julianna: Motívum- és képrendszer Jeszenyin költészetében és műfordításaiban

Oroszföld alszik, rajta derűs bánat, s őszi hegyekre fonja kaijait. Nem messze hajlék, csábít éji szállás. A kiskert bágyadt kaporszagot ont, szürkén hullámzik a káposztaágyás, olvadt vajat csöpögtet rá a hold; előre érzi jó kenyér puháját s uborkát herseget az éhes képzelet. Ott fenn az ég megnyitja tág karámját, s kivezet száron egy makrancos felleget. Útszéli hajlék: Sok borongó árnyad s csöndes derűd rég ismerős nekem. Az asszony alszik, és a szalmaágyat laposra döngöli az özvegy szerelem. Virrad. Az árnyak lassan szétomolnak, barna homályban áll még az ikon. S az eső hajnali imát dobolgat a szürkülő, homályos ablakon. * * Poroszkálok megint kékbenyúló mezőkön. Rézarcú nap villan a pocsolyán. Szívemben más bú-öröm kincsét őrzöm, új beszédet tanulgat már a szám. Fagyott tó lett szememnek enyhe kékje, lovam nem űzi gyeplőszár-szeszély. Belemarkol egy halom rőt levélbe, s utánam vágja a garázda szél.