Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője és hidrogeológiai paraméterei

Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője. 79 ahol l' az áramnak a folyadékon keresztül haladó (zegzugos) úthossza, l s z a szilárd szemcséken áthaladó áram úthossza, kf, k s z és k s a megfelelő fajlagos vezetőképességek, a többi jelölés megegyezik a korábbiakkal. (A modell rész­letes ismertetését ld. Ujfaludi, 2000.) A (11) egyenlet nevezőjének második tagja a szilárd szemcsék, a harmadik tagja a felületi réteg vezetését fejezi ki. Ha a szilárd szemcsék anyaga tökéletes szigetelőnek tekinthető, vagyis k s z — 0, akkor az egyenlet az alábbi, egyszerűbb alakban írható: Az S p fajlagos felület kifejezhető, ha az összes többi paraméter ismert; ekkor a K szivárgási tényező az (5) vagy (6) egyenlet alapján kiszámítható. Kulcsparaméter a k s felületi vezetés, amelynek kiszámításához Pfannkuch Bikerman egyenletét ajánlja, amelyben gyakorlati esetekben jórészt isme­retlen vagy nehezen meghatározható paraméterek szerepelnek (részletesen Alger (1966) elsők között vizsgálta szemcsés anyagú víztartókban az elektromos formatényezők és a szivárgási tényező kapcsolatát, furatok karo­tázs méréseinek eredményeit felhasználva. Kelly (1977) glaciális víztartók vizsgálata során felszíni elektromos szon­dázás és próbaszivattyúzások eredményei alapján vizsgálta a K = f(F) függvénykapcsolatot, és növekvő trendet állapított meg. Mazavc és Landa (1979) a korábbi Csehszlovákiában szemcsés víztar­tókban próbaszivattyúzások és felszíni elektromos szondázás alapján a K — = f(F) kapcsolatra csökkenő trendet tapasztalt. Hasonló eredményre jutott Heigold (1979) glaciális eredetű szemcsés víztartó rétegekben próbaszivaty­tyúzások és felszíni elektromos szondázás eredményei alapján. Empirikus formulája: ahol A és B állandó (B negatív). Az általa vizsgált víztartóban a pórusvíz fajlagos ellenállása állandó volt, ezért az F formatényező helyett elegendő volt a p a látszólagos fajlagos ellenállás figyelembevétele, ezzel a fenti egyen­(12) ld. Ujfaludi, 2000). 3. Terepi empirikus kapcsolatok (13) K = AF D, let:

Next

/
Thumbnails
Contents