Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)
Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók elektromos formatényezője és hidrogeológiai paraméterei
74 Ujfaludi László ahol i az elektromos áramsűrűség, k a fajlagos elektromos vezetőképesség, U az elektromos potenciál. A felismert analógia két irányban is ösztönzőleg hatott. Az ún. elektromos analóg modellek Pavlovszkij munkássága nyomán (Bear, 1972) legalább ötven évig a talajvíz-modellezés leghatékonyabb eszközei voltak. Másrészt az 1960-as évektől foglalkozni kezdtek a felszín alatti víztartókban lejátszódó különböző transzportfolyamatok kapcsolataival. Ennek gyakorlati hangsúlyt ad az a lehetőség, hogy viszonylag olcsó eljárásokkal olyan fontos paramétereket határozhatnak meg, amelyek hagyományos mérési módszerei költségesek. Például: olcsó felszíni elektromos szondázással következtetni lehetne a felszín alatti víztartó rétegek szivárgási tényezőjére, amelynek hagyományos módon (pl. próbaszivattyúzással) történő meghatározása igen költséges. Az (1) Darcy-törvényben szereplő K szivárgási tényező meghatározása általában kísérleti úton történik: laboratóriumban a helyszínről vett minták át áramolt at ás os vizsgálata, terepen próbaszivattyúzások útján. A K értékét laza, szemcsés kőzetekre becsülhetjük a talajfizikai adatok alapján is, a Kozeny— Carman-egyenlet segítségével (Kovács, 1972, Bear, 1972): ahol CQ empirikus állandó, T az ún. tortuozitás (zegzugosság), g a gravitációs gyorsulás, v a folyadék kinematikai viszkozit clSci^ 72 3» minta hézagtérfogata, Dh a minta hatékony szemcseátmérője, a a szemcsék alaktényezője. A tortuozitás definíció szerint: ahol / a minta hossza, V az áramlási pályák átlagos hossza a szemcsék között. A szemcsés anyag fajlagos felülete (az egységnyi térfogatú mintában lévő szemcsék összes felülete) kétféleképpen számítható ki: (a) a kísérletileg meghatározott szivárgási tényező alapján: (b) a talaj fizikai adatok alapján:
