Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Phisicae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)
Kovách Lászlóné: A karika gurításának mechanikai elemzése
48 Kovács Lászlóné akarja, a fizika által meghatározott lehetőségeket és korlátokat ismerni kell. Dolgozatomban az egyik kéziszer, a karika mozgásának fizikai elemzésével foglalkozom. A gyakorlatokban a karika és a sportoló sok esetben külön mozog, például dobáskor, gurításkor, pörgetéskor. A karika pályáját pontosan előre meg kell tervezni. Ez a mozgás mechanikai elemzésével kezdődhet. 2. Problémafelvetés A karika változatos mozgásai közül vizsgáljuk meg a gurítást. A ritmikus sportgimnasztika szabályosnak fogadja el azt a mozgást, amikor a karika tisztán gördül. Adott fizikai állandók ismeretében milyen kezdeti feltételek esetén jön létre ez a mozgás, mikor gördül egyenes mentén a karika, s milyen kezdőfeltételek kellenek ahhoz, hogy a karika ugyanazon a pályán visszafelé is gördüljön? Miért és mikor lesz a pálya kör? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához a forgó mozgás törvényeivel kell tisztában lennünk. 2.1.a. Tisztán gördülés, a karika gurítása A karikatechnika egyik jellemző csoportja a gurítás. Ez a mozgás a fizikában a tisztán gördíilésnek felel meg. Mit is jelent ez a fogalom? A karika mozgása — amely tulajdonképpen forogva haladást jelent — két alapmozgásra bontható: egyrészt egy VQ sebességű transzlációra, másrészt egy UJQ szögsebességű forgásra a tömegközéppont körül. Ha a tornász kezdeti feltételként biztosítani tudja a vq = v^ teljesülését, azaz a transzlációs sebesség már indításkor megegyezik — a tömegközéppont körüli forgásból adódó — kerületi sebességgel, a karika tisztán gördül. Nézzük meg a karika helyzetét j időközönként, ahol T egy teljes körülfordulás idejét jelenti: 1. ábra A kiszemelt A pont és O középpont helyzetei az 1. ábra jelöléseivel:
