Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Sebestyén Árpád: A névutós helynevek kérdéséhez

SEBESTYÉN ÁRPÁD A NÉVUTÓS HELYNEVEK KÉRDÉSÉHEZ 1. Az 1995-ös miskolci névtudományi konferenciának egyik legérdekesebb névelméleti előadása volt Hajdú Mihályé a tulajdonnév szófaji kategóriájáról (1997: 471-477). A tulajdonnév és közfőnév elválasztására nézve elfogadja Barabás András, Kálmán C. György és Nádasdy Ádám kritikáját (1977: 135 -155) az elkülönítés megoldatlanságáról. Ugyanakkor a szerzőcsoport strukturális leírási módszerével szemben rámutat: valójában nekik sem sikerült a különválasztás, mert „valamennyi strukturálisan kialakított kategóriájukról megállapítható, hogy egyaránt szerepelhetnek bennük közszavak és tulajdonnevek" (1997: 473). Hozzáteszi: „Pedig kell ilyen határnak lenni, s ráadásul éles, világos, mindenki számára közérthetően kifejezhető határnak, mert máskülönben az önálló névtudomány létét és szükségszerűségét meg lehetne kérdőjelezni" (uo.). Magam nem fogalmaznék ilyen keményen. Egy nyelvi kategória, amely számos más jelenséggel van rendszertani és történeti kapcsolatban, ráadásul belső tagoltsága is igen bonyolult, szükségképpen mutathat a peremeken átmeneti jelenségeket, anélkül, hogy a kategória belső lényege megkérdőjelezhető lenne: például a különböző nyelvjárások létezését sem teszi kétségessé elhatárolásuk nehéz, olykor lehetetlen volta. 66