Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Dobóné Berencsi Margit: Nagy László motívumai (Az arany)

villámló görcs és aszály. A költői gondokról, szerepvállalásról: aranytorkom porral van teli; én is nyitok arany torkot. Arany Jánosról: Arany ujj át ha adná nekem ...a drága ereklyét; a napraforgók aranypofával bámulnak; a fecske untalanul tömi fiait, a pöttöm aranyszájú puttonyokat. A gazdag jelentéskör és a nyelvi megoldások pontos felsorolása természetesen lehetetlen. Úgy gondolom azonban, hogy a kiemelt idézetek is meggyőzhettek bennünket arról, hogyan újította meg Nagy László ezt a több ezer éves (finnugor < iráni eredetű) szót, hogyan töltötte meg új tartalommal, s hogyan találta meg azt a képi megoldást és kontextust, amelyben felszabadulhattak az arany szóban rejlő szemantikai energiák. Meggyőződésem, ha a többi gyakran használt szót, motívumot megvizsgáljuk, hasonló eredményre jutunk. Ezek a motívumok látszólag szétszórtan jelentkeznek, mégis kapcsolatban vannak egymással, rendszert alkotnak. A rendszer persze nem merev, nem kimódolt konstrukció, hanem laza hálózat, amelynek tartalma, nyelvi-stiláris megjelenése képes tükrözni a szerző érzésvilágát, gondolkodás- és látásmódját, a keresztény és a népi kultúrához való kötődését, értékrendjét. így válik a teljes költői szöveg egyedivé, sőt Nagy László kizárólagos sajátjává. MELLÉKLET arany aranya aranyába aranyában arany ajkak aranyalma aranyalmafámhoz aranyalmák (Aki szerelmes lett a halálba) (Július nagy láng; Kormos és körei) (A Vallvadír) (A forró szál imádata) (Havon delelő szivárvány) (Kísérőének fiának) (Aranyalmafám) (Aranyalmafám) 220