Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Sebestyén Árpád: A névutós helynevek kérdéséhez

repel a reá névutó. Például: „Adhuc autem est locus mortis dictus, cuius incipit terminus a sarfeu eri iturea, hinc ohut cutarea, inde ad holmodi rea, postea gnir uuege holmodia rea, et exinde mortis uuasara kuta rea ac postea nogu azah fehe rea, inde ad castelic et feheruuaru rea meneh hodu utu rea, post haec petre zenaia hel rea." Meglepő viszont, hogy a szöveg magyar fordítója, Holub József a reá névutós szerkezeteket névként ülteti át: „innen ohut cutarea-ra megy, innen holmodi rea-ra majd gnir uuege holmodia reara..." stb. (Mészöly 1956: 8-9). Mondani sem kell, hogy Bárczi nem talált az oklevélben névutós helynevet (Bárczi 1951: 65-67). Az Oklevélszótár a 14. századtól számos névutós helynevet tartalmaz, egy részüket a TESz. is átveszi: 1367: „Quandam vineam in loco wulgariter Magyalalath dicto". Helynévnek minősíti a TESz. az OklSz. következő adatát is: 1383: „In terra Serdya/e/w/7zualofeld vocata". Szerintem az ilyen igeneves szerkezet (Serdya felütt való feld) még a megnevezés tényére utaló latin környezet ellenére sem biztosan valódi helynév: számomra körülírásszerü helymegjelölés, amelynek tömbösödött, névként való mindennapi használatát nehezen tudom elképzelni. Hasonló gondom van számos régi és újabb, helynévnek minősített nyelvemlékes adat esetén is. Úgy érzem, a helynév névelméleti kérdéseinek - csak az utóbbi egy-két évtizedben bekövetkezett - tisztázódása előtt a gyűjtők túlságosan tágan értelmezték a helynév fogalmát, kellő kritika nélkül fogadták be a gyűjteménybe a helymegjelöléseket. A névutós helynevek vagy helymegjelölő szerkezetek tömeges adatolását századunkban Szabó T. Attilának köszönhetjük. Évtizedes levéltári és helyszíni gyűjtéseinek első kötetei a harmincas évek második felében kezdtek megjelenni. Mint vérbeli adatgyűjtő, mindenben a teljességre törekszik, tudván, hogy az elmulasztott adat utólag már pótolhatatlan. Dés helynévanya-