Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Zimányi Árpád: A helynevek toldalékolásáról - egy felmérés tükrében

egyértelműen az alapforma csak akkor, ha már ismerjük: Jánostelke, Gyulatelke; de Kistelek, Jásztelek. Hasonlóan: gutorföldi, pálföldi, szárföldi, salföldi - Gutorfölde, Pálfölde; Szárföld, Salföld. Az alapforma megőrzésével létrehozott származékok a következők: jánostelki, gyulatelki, kisteleki, jászteleki, illetőleg gutorföldei, pálföldei, szárföldi, salföldi. Derne szerint ebben a kérdésben „éppen a helyi nyelvhasználat lehet a legkevésbé döntő. Mert a helyi használat csonkult alakja a helynév ismeretére épül, s ez a környékbeliektől meg is kívánható" (Derne 1958: 134). Az AkH. 1954. még tartalmazta a következő szabályt: „A -falva, -földe, -háza, -telke utótagú helységnevek -i képzős, kis kezdőbetűs származékában elhagyjuk a szóvégi a, e-t: pálfalvi, gutorföldi, nyíregyházi, jánostelki stb." Az AkH. 1984.-be azonban már nem került bele ez az egyébként sem kimondottan helyesírásinak nevezhető tanács. A rövid szakirodalmi Összefoglalás után következzék a nyelvhasználati felmérés részletes ismertetése. A felmérés helye: Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, ideje: 1997. szeptember. A felmérésben résztvevők: I. évfolyam magyar szakos - 98 fő, I. évfolyam kommunikáció (és szakpárként nem magyar) szakos - 64 fő, II. évfolyam magyar szakos - 28 fő; tehát összesen 190 főiskolai hallgató a nappali tagozaton. A felmérés lefolyása: 18 településnevet diktáltam. A feladat az volt, hogy gondolkodási idő nélkül írják le az elhangzott tulajdonnév „hol ?" kérdésre, illetőleg „milyen, hová való?" kérdésre válaszoló alakját. A felmérés név nélkül történt, a beadott papíron föl kellett tüntetniük annak a helységnek a 98