Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Sebestyén Árpád: A névutós helynevek kérdéséhez

tartani az egy és kétrészes nevek közt, - ha van ilyen egyáltalán, hiszen a névben található szóelemek száma független a név kétrészességétől, az egybeírás meg nem irányadó. A határozós szerkezetű nevekről joggal állapítja meg, hogy perifériális jellegűek, főleg írásbeliek (értsd: nem teljes szövegösszefüggésü nyelvemlékekből vagy térképiratokból valók) és ritkák. Az X-re dűlő, nyúló, menő, járó határozós szerkezetek valóban szinte automatikusan kiegészülnek a tudatban a helyzetadta föld, rét stb. elemekkel, ez provokálja az igenevek főnevesülését, ezáltal a határozós szerkezet főnévi értékben való helynevesülését. A nem igenévi X-re dűl határozós szerkezet önmagában nem válik névvé. Hasonló példákat a névutós kifejezések közt is találunk: Garda alatt való (hegy), Hegy alá menő (út). Az ilyen helymegjelölések inkább -i melléknévképzővel szoktak névvé válni: Garda alatti - természetesen csak a locativusi irányúak - mivel a melléknévképző lehívja a tudatból a jelzett főnév tartalmát: 'az a föld, hely, rét, amely a Garda nevü objektum alsó szomszédságában terül el, található'. 7. Ha mindezek után újra fontolóra vesszük a névutós kifejezéseket tartalmazó nyelvemlékes, írott nyelvi, térképes és jó szándékú amatőr gyűjtőktől felhalmozott hatalmas adattárat, és szét akarjuk válogatni bennük a valódi helyneveket és a csak alkalmi körülírásokat, helymegjelöléseket, alighanem Kazinczy ajánlását kell követnünk: „Tűzbe felét!... Újra felét!... Harmadikát még!..." Egyik részről ugyanis elfogadhatjuk Szabó T. A. tanácsát: a régiségből mindent fel kell gyűjteni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a teljes adattárnak mi lesz a vallomása. A rostálás, rendszerezés a feldolgozó szakemberek feladata, az ő kötelességük viszont a kételkedés. Ez a kételkedés jelent meg a névutós nevek kapcsán már Gergely Bélánál, Szabó T. Attila tanítványánál, ezt hangoztatta Benkő Loránd, Lőrincze, Papp László, Soltész Katalin, 81