Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Sebestyén Árpád: A névutós helynevek kérdéséhez

dái nem is mindig bizonyítják besorolását. Például nem név, csak kiegészítő a névutós szerkezet ezekben: „Bikali Hegyen a Kő alatt", ,JKőrtvély-fa alatt lévő Csorgónál való Völgyben", „az Pad oldalban az Gorbai ut mellett az régi akasztófa alatt" (1942: 160). Vitathatatlanul helynevek azonban ezek a névutós szerkezetek: „Agyagos Domb alatt", „akasztófa bértze alatt", „arany kut csorgoja alatt" stb. (uo. 161) Szerintem az első csoport névutós kapcsolatai magukban is előfordulhatnának, illetőleg a másik csoport „nevei" bővülhetnének másik, értelmező szerepű névvel anélkül, hogy saját név voltukban kétely ébredhetne. Egyébként a fenti második példa Gorbai ut mellett szerkezete később a középső, „név is nem név is" típusba sorolódik (uo. 178). Gergely Béla eljárása tehát a névutós kapcsolatok funkcionális szétválogatására alkalmatlan. 5. Minőségileg új korszak kezdődik a névutós helynevek megítélésében a névelméleti kérdések előtérbe kerülésekor, a negyvenes évek második felétől. Lőrincze Lajos a névélettani fejtegetések kapcsán elmondja, hogy az elsődleges „tőnevek" és névutós viszonyítások igen gyakoriak az újabb helyek megjelölésekor, „Ezeket azonban igen ritka esetben tekinthetjük valóban földrajzinévnek, nem egyebek ezek, mint a felszín egy névtelen helyének tüzetes körülírásai, ezért olyan gyakoriak a régi határjárásokban" (Lőrincze 1947: 10, én ritkítottam: S. Á.). Hasonló véleményt nyilvánít Benkő Loránd is a Nyárádmente helynévanyagának nyelvi rendszerezésekor: „A névutós földrajzinevek éppen úgy, mint a ragosak, a mondatból szakadtak ki és váltak önálló nevekké helyhatározói értékben... Ezek tulajdonképpen körülírások, melyek a hely tüzetesebb megjelölésére szolgálnak. Az összeírásokban tehát nem is földrajzinevekről, hanem inkább területmeghatározásokról beszélhetünk. Földrajzi-névvé elég ritkán válnak" (Benkő 1947: 42 - én