Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

V. Raisz Rózsa: Népnyelv, nyelvjárás - és Mikszáth

„ Ott künn a Brezinán az a fekete folt... Fekete folt helyén valaha akol volt. " (32: 60.) A versszerű prózaritmus legszebb példái A szegény Gélyi János lovai című elbeszélésből idézhetők: „De a iovacskákról egyszerre leesett a tekintete a felesége szép, piros arcára, hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra, fehérre" (32: 161.) - S jaj, kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa'' (32: 162). Érdekes azonban, hogy az egyáltalán nem népies, nem is érzelmes-meghatott Noszty-regényben is fellelhető egy nosztalgikus, népmesei hangvételű részlet: Tóth Mihály hazatérésének története. Ennek hangulatába belejátszik a ritmikus szövegezés, ilyen lírai fogalmazásra a természet, a hazai föld ihlette Mikszáthtot. „A venyigék pedig azt felelték erre Tóth Mihálynak: mi se virágoztunk, csak gyümölcsöt hoztunk, te is csak dolgoztál, sohase mulattál: jól teszed, ha mulatsz" (20: 199). Az adatok alapján felmerül a kérdés, szükséges-e, jogos-e a népnyelvi és nyelvjárási alakok használata a Mikszáth-szövegekben. A példákból az látható, hogy Mikszáth ezeket a nyelvi formákat a népi környezetek és figurák bemutatására alkalmazza. A helyi színek érzékeltetése egyénivé, valószerűvé teszik műveit, máskor a régiesség illúzióját kelti velük. Az életszerűség, az élőbeszédszerűség, a népi elbeszélőmód Móricz művészete felé mutat (Sebestyén 1972). Mikszáthtot azonban még nem érintette meg a naturalizmus levegője, a túlzó folklorizmust elvetette, nem törekedett autentikus folklorisztikus vagy nyelvjárási ábrázolásra. Bár ő volt irodalmunk egyik legnagyobb humoristája, s müvei többségének humoros az alapszíne, a népnyelvi és nyelvjárási nyelvi formákat nem használta a humorizálás, az irónia, vagy a gúny eszközéül. 36