Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

valentibilitását

7 mutatja. Ez ugyanis egyrészt képet ad az adott morféma jelentésszerkezetéről, másrészt a szövegbeli gyakoriságnak is alapjául szolgál. (A kétfajta gyakoriság szoros összefüggéséről 1. Jakab 1976,61-63.) Az elmondottak summázataként megállapíthatjuk, hogy az igekötő az igeképzés eszköze. Olyan - nem tő értékű - morféma, amely az igető elé járulva új igei lexémát (pontosabban: annak elvonására alkalmas lexémát) hoz létre. Kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatja az alapige jelentését, és módosítja a szintaktikai tulajdonságait is. Nem szófajváltó és nem szófajkötő elem, a (szuffixális) szóképzés lehetőségeit meghagyja. Irodalom Berrár Jolán 1974. Új szempontok és módszerek a szóképzés vizsgálatában. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Tankönyvkiadó. 99-122. Berrár Jolán 1975. Morfológiai szerkezetek - szintaktikai szerkezetek. MNy. LXXI, 35-40. Berrár Jolán 1983. Próbák és problémák a Mai magyar nyelv c. tk. új kiadásához. NytudDolg. 33. Kézirat. Bondarko, A. V. 1971. Grammaticseszkaja kategorija i kontekszt. Leningrád. Derne László 1976. A beszéd és a nyelv. Tankönyvkiadó. Elekfi 1966. Jakab István 1982. A magyar igekötő szófajtani útja. NytudÉrt. 112. sz. Jakab István 1976. A magyar igekötők állományi vizsgálata. NytudÉrt. 91. sz. Károly Sándor 1980. Szavak, szerkezetek morfológiai tagoltságának változásai és a jelentés. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Tk., 1980, 121-156. Keszler Borbála 1992. A mai magyar nyelv szófaji rendszere. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. 313-9. 7Maszlov univalens, bivalens, illetve multivalens vagy polivalens morfémákról beszél. (Vö. Maszlov 1975, 184-185.) 269