Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

Kijelentő mód jövő idő Felszólító mód talál én találni fogok te találni fogsz ő találni fog stb. én találjak te találj (ál) ő találjon kitalál ki fogok találni ki fogsz találni ki fog találni stb. találjak ki találj(ál) ki találjon ki Szófaji tekintetben az összetett szavakat általában az jellemzi, hogy az előtagok névszótövekhez járulnak, igékhez nem. (Csak néhány összetett igénk van, lásd fentebb.) Az igekötők ezzel szemben csak igével kapcsolódhatnak, nem váltanak szófajt

5, de nem is kötik meg az alapige szófaját (pl.: le + dob: ledobhat, ledobni, ledobás)

6 Szintaktikai szempontból - erről már volt szó - megváltoztathatja, legtöbbször meg is változtatja az ige bővítményi rendszerét. Erre az előtag nem képes. Jelentésváltoztató képességéről már volt szó. Jakab István az igekötővé minősítés dolgában a legfontosabb kritériumnak a szótári és a szövegbeli megterheltséget (gyakoriságot) tartja. (Vö. Jakab 1976, 97.) Úgy tűnik, hogy közülük is a szótári gyakoriság kívánkozik az első helyre. Ez ugyanis az egyes morfémák kapcsolódási képességét, a 5EZ a prefixumokra általában jellemző. A fr. anti- bizonyos szófajváltó szerepe (vö. Máté 1991, 344-49) kivételes. 6T. Somogyi Magda szerint a Quirk-féle angol nyelvtan az angolban prefixumokat szófajkötőknek, a szuffixumokat pedig szófaj váltóknak tartja. (Somogyi 1992, 321.) Én azonban ilyen megállapítást nem találtam, meg ezt elképzelhetetlennek is tartom. 268