Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

azt már az egyes igekötők tárgyalásában láttuk, sőt a két utóbbi funkciólehetőség keresztezi az előzőket" (J. Soltész 1959, 155). Eszerint a „Minden országot bejártam" mondat igekötős igéje nemcsak a cselekvés irányát jelöli, hanem az aspektusát is megváltoztatja (tárgyassá teszi). Vagy a kiábrándul igében „az igekötő kifejezi a kifelé irányulást, ugyanakkor része az igeképzésnek is, mert igekötő nélküli *ábrándul ige nincs" (i. h.). Módszertani szempontból a funkcióknak az ilyen, hol egymást kizáró, hol - ráadásul esetlegesen - keresztező rendszerezése nem fogadható el. A keveredést itt két szempont összecsúszása okozza. A funkciók egymáshoz való viszonya attól függ, hogy az i g e k ö t ő vagy külön-külön az egyes igekötők funkcióit nézzük-e. Ha az igekötők szerepét általánosságban véve tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fő funkciók nemhogy nem zárják ki egymást, ellenkezőleg: egyidejűleg érvényesek. Csak az al- vagy részfunkciók képesek egymás kizárására. J. Soltész Katalinnál az első három kategória szemantikai

3, a negyedik szintaktikai, az ötödik pedig morfológiai alapú. J. Soltész Katalin mértékadó monográfiája óta az igekötőkről a legjobb szintézist D. Mátai Mária adta (1989). A vizsgálat történeti szempontú ugyan - az ómagyar kor igekötőrendszerét vizsgálja ám korszerű szemlélete folytán a leíró elemzés számára is fontos eredményeket ad. Ez egyrészt abból fakad, hogy a kései ómagyar korban már 19 (!) igekötőt, ill. „igekötőelőzményt" mutat ki (i. m. 23), másrészt pedig abból, hogy a tanulmánynak több mint a felét a funkcionális elemzés teszi ki. Mátai Mária szerint az igekötőknek már az ómagyar korban kialakult a két fő funkciójuk: a 3 Már amennyiben az aspektust nem morfológiai (vö. Maszlov 1983), hanem szemantikai - funkcionális-szemantikai (Bondarko 1971), temporalis, illetve mondatszemantikai (Kiefer 1983) stb. - természetű kategóriának tekintjük. 262