Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

H. VARGA GYULA GONDOLATOK A MAGYAR IGEKÖTŐK TERMÉSZETÉRŐL Az igekötők állománya A magyar igekötők nem képeznek olyan zárt rendszert, mint pl. a szláv nyelveké. (Ennek történeti okaira itt nem térhetünk ki.) Nyelvünk tág teret nyit az igekötők számbeli gyarapodásának. A szláv nyelvekkel ellentétben a magyarban folyamatos a határozószók igekötővé válása. Az 1980-as orosz akadémiai nyelvtan 27 elemet (köztük 4 improduktív, 3 pedig idegen) sorol a prisztavkák közé, az EKsz. és az AkH.

1

1 55 elemet minősít igekötőnek. A határozószók ilyen funkcióváltásra való hajlama következtében gyakran még a szakembernek sem egyszerű megállapítania, hogy egy-egy nyelvi alakulat határozós összetétel-e vagy igekötős ige. Nem könnyű feladat az igekötők definícióját megadni, illetve állományukat elkülöníteni. Nem is született minden szempontot kielégítő meghatározás mind a mai napig - és ez nem a kutatók felkészületlenségét mutatja, hanem az igekötő igen bonyolult természetét. Ezért követi aztán a „meghatározásokat" általában állomány felsorolás, ami éppen nem a szófajok, inkább az affixumok tárgyalására jellemző gyakorlat. (Arról nem is beszélve, hogy minden ilyen felsorolás különbözik a másiktól. Erről még később lesz szó.) 256