Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

3. Szintaktikai funkció 4. Morfoszintaktikai realizáció Az ige valenciájának variabilitása, prototípus és deviancia Egy ige prototipikus valenciaképletének a meghatározásakor kiindulhatunk mind a mondatkonfigurációból, mind a magmondatból a kutatómunka céljának megfelelően. A kiindulópont megválasztása tehát alapvetően módszertani kérdés. A valencialeírásnak az előbbi, a valenciaelemzésnek az utóbbi kiindulópont felel meg jobban. Különösen célszerű a mondatkonfigurációból kiindulni akkor, ha a jelentésük alapján egymással kapcsolatba hozható igehalmazok, illetve azok egyes elemeinek a hasonlóságait és különbözőségeit kívánjuk jellemezni akár egy nyelven belül, akár két vagy több nyelv viszonylatában, azaz kontrasztív alapon. A mondatkonfiguráció ugyanis a legtágabb perspektívában mutatja be a tényállást, míg a magmondat csak a tényállás egy metszetének, egy szűkebb perspektívájú szituációnak a nyelvi kifejezése. (A tényállásnak mint nem nyelvi kategóriának, valamint az egy bizonyos tényállás egy metszetét kifejező szituációnak mint nyelvi kategóriának a bővebb kifejtését lásd Kiefer 1984: 129-130.) A mondatkonfigurációban szereplő entitásokból - vagy ha úgy tetszik az argumentumokból, de mindenképpen nyelvileg is megnevezett egységekből kiindulva, megállapíthatjuk, hogy egy-egy ilyen egység realizálódik-e, illetve realizálódhat-e a mondatstruktúrában az összehasonlított, szűkebb vagy tágabb perspektívát kifejező igék egyikének vagy másikának az esetében, de megvizsgálhatjuk azt is, hogy valamelyik entitásnév nem veszi-e át a verbum finitum szerepét. A valencialeírásban a prototipikustól eltérő deviáns valenciaképletek a beszélő kommunikatív szándékától függően a valenciaredukció és/vagy az 249