Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

együtt a magmondatot határozzuk meg. A minimális valencia alapján az angol ige például vagy monovalens (Monovalent), vagy divalens (Divalent), vagy trivalens (Trivalent). Minthogy a valenciát elsősorban morfoszintaktikailag megragadható nyelvi jelenségnek tartom, avalens (Avalent) igéről nem beszélek. Ha a fakultatív bővítményeket is számba vesszük, akkor a maximális valenciaszámot és egyben a mondatkonfigurációt adjuk meg. Megadhatjuk azonban mind a két számjegyet is a valenciakutatásokban szokásos módon, azaz a kötelező valencia száma után a fakultatív valencia számát zárójelbe téve. Ehnert (1974) nyomdokain járva a finn valenciakutatók például (Korhonen 1977, Seppänen 1981, Tarvainen 1981) egy alapvalenciából (Grundvalenz) indulnak ki, míg mások a maximális valenciából (Gerling-Orthen 1979, Eroms 1981, B. Wotjak 1982, G. Wotjak 1984, 1985, Wegener 1985 stb.) (vö. Welke 1988: 53-70). Ez utóbbiak közé sorolható Nilsen-Nilsen (1975) is, bár náluk nem valenciáról, hanem esetkeretekről van szó. Néhány példa Nilsen-Nilsen (1975: 92) maximális eseteire vagy argumentumaira: kiss [—-+A,0] give [—+A,E,0] make [—+A,0,(S),(I)] buy [ i-A,0,(E),(S),(I)] transport [—+A,0,(S),(G),(P),(I)] (A = Agent, O = Object, E = Experiencer, I = Instrument, S = Source, P = Path, G = Goal) Megjegyzik, hogy azokat az eseteket, illetve argumentumokat tették kerek zárójelbe, amelyek az angol mondatstruktúrában prepozíciós szerkezetekként jelennek meg. Ezek a prepozíciós szerkezetek ugyanis törölhetők az 242